A Vöröske elém állt
és így szólt.
- Itt a telód –
nyújtja felém.
Elveszem tőle.
Elveszem tőle.
– Ugye nem kell megköszönnöm? Várj. Ne válaszolj. Szia!
Elfutottam a szekrényemhez és kinyitottam. Körbenéztem és Castiel még mindig ugyan ott áll, csak engem néz. Más nincs a folyosón. 1-1 teremből néha kihallatszik egy kis zajongás. Vissza nézek Castielre, de ő már mellettem áll.
Elfutottam a szekrényemhez és kinyitottam. Körbenéztem és Castiel még mindig ugyan ott áll, csak engem néz. Más nincs a folyosón. 1-1 teremből néha kihallatszik egy kis zajongás. Vissza nézek Castielre, de ő már mellettem áll.
- Wáh! A szívbajt
hoztad rám! – kaptam a szám elé a kezem, hogy elnémítsam magam. – Mit akarsz? –
kérdeztem halkabban.
- Szerinted? Kérem a dzsekimet!
- Szerinted? Kérem a dzsekimet!
- Mi? Ja, ezt? Kérd szépen.
- Az nem vallana rám.
- Akkor mindegy. Sayonara Amigo – integettem neki, majd megfordultam és menni
készültem, de a Vörös hajú elkapta a kabátját. Visszarántott
és próbálta levenni rólam. Azt gondoltam magamban, hogy most miért
nem engedi, hogy rajtam maradjon. Zavarja, hogy rajtam jobban áll?
Miközben maga felé fordított, le akarta húzni a cipzárt, de nem hagytam. Végül
csak sikerült lehúznia, én megfordultam és el akartam rohanni, de olyan
történt, amire nem számítottam… EZ A DZSEKIVEL EGYÜTT LETÉPTE RÓLAM A
PÓLÓMAT!!! Akkorát felsikoltottam és tiszta vörös lett a fejem.
Nem tudom hogy sikerült ezt tennie, de NEM NORMÁLIS!!!!
Nem tudom hogy sikerült ezt tennie, de NEM NORMÁLIS!!!!
Kb. így nézhetett ki a fejünk:
A két kezemet a
melleimhez kaptam. Ekkor hallottam, hogy legalább két tanár kilép a teremből és
felénk kiált. Rápillantottam a fiúra, hogy lássam, ő miként reagált erre. Ő is
kipirult, és rám rakta a dzsekijét. Rögtön belebújtam a kabát ujjába és
felhúztam a cipzárt.
Megjelent mellettünk
az igazgatónő. Dühösen mered ránk. Én tök kínosan érzem most magam. Hogy
történhetett ez??
- Mi ez a lárma?! Épp tanítás folyik!
- Mi ez a lárma?! Épp tanítás folyik!
- Elnézést kérünk – mondta Castiel. – Többet nem fordul elő.
Én meg fogtam a fejem.
- Nem is fog, azt garantálom! Fáradjanak le a tanáriba, szünetben ott
találkozunk! – Ezzel befejezve visszament a terembe és folytatta az óráját.
- Jézusom.. – suttogtam idegesen.
Ekkor ez a hülye gyerek elkezd röhögni.
- Ez nem vicces!! – nézek rá dühösen.
- Maradhat rajtad – mondja nevetés közben.
- Meg ne fulladj.. – mondom flegmán.
Az igazgató megint
ránk szólt mérgesen és elindultunk a tanáriba. Az ajtó előtt vártunk. Jajj.. Ez
nem lesz jó, nem akarok büntit..
- Ez miattad van..
- Inkább ne nyafogj! Idegesít.
- Inkább ne nyafogj! Idegesít.
- Ch…
- Ja amúgy itt a pólód. – A fejemhez vágja.
- Kössz szépen. – karba tett kézzel ültem egy széken. Castiel 3 székkel arrébb
ült. A többi 30 percben némán ültünk. Egyáltalán nem néztem rá, csak idegesen
meredtem előre.
Majd kicsengettek és
oda jött hozzánk az igazgatónő.
- Lenyugodtak?!
- Lenyugodtak?!
Nem válaszoltunk. Viszont
azt kaptunk büntetésnek, hogy az utolsó óránk után takarítsuk le pár ablakokat a folyosókon, meg párat az osztálytermekben. .... Miért kell ilyen szigorúnak lennie???!!!
Amikor befejezte a tanár a mondandóját, elindultunk (legalább is én) az osztályunkba. Amikor beléptem, Rosalya rohant hozzám.
Amikor befejezte a tanár a mondandóját, elindultunk (legalább is én) az osztályunkba. Amikor beléptem, Rosalya rohant hozzám.
- Jól vagy?!
Hallottam, hogy sikítottál – nézett a szemembe aggódva.
- Jól vagyok. Azt hiszem..
- Jól vagyok. Azt hiszem..
- Mesélj! Mi történt?
Leültem a helyemre, Rosalya meg mellém ült. Elmeséltem neki mindent. Elejétől a
Végéig.
- Te szegéény! – Ölelt át.
- Estére se fogunk végezni az ablakokkal…
- Az gáz.. és csak ezt a büntetést kaptátok, vagy van még valami más is?
- Sajnos van.. Holnap az asztalokról kell leszedni az összes rágót – mondtam lehangoltan.
- Azzal hamar végeztek - biztatóan elmosolygott.
- Azzal hamar végeztek - biztatóan elmosolygott.
Becsöngettek. Rosalya leült a saját helyére (elém). Castiel meg pont a tanár
elött jött be, ezért nem lett beírva későnek. Az irodalom óra és a többi két
óra (Matek és nyelvtan) unalmasan telt el. Nem figyeltem a tanárra, csak arra
vártam, hogy vége legyen ennek a napnak. Amikor vége lett az utolsó órának, elsétáltam a szekrényemhez és bepakoltam a cuccaimat. Elkezdtem keresgélni
Castielt, de sehol se találtam. Egy tanár rám szólt, hogy ne mászkáljak már
össze vissza a folyosón, ezért abba hagytam a keresést.
Egy takarítónőtől
kértem mindent, ami az ablaktisztításhoz kell…
Ott pucoltam
tisztára az üveget egyedül. De kedves ez a fiú… Utálom! UTÁLOM!! Azt hiszi,
csak neki van dolga?! Nekem is sok dolgom lenne ma még. Még apát se tudtam
felhívni, hogy szóljak neki, hogy ma később megyek haza. Bár az a nő tuti
felhívta. Miért van itt ilyen sok ablak???!!!
Az igazgatónő néha rám nézett. A vacak vöröskét persze nem
árultam be, hogy ő nincs is itt. Csak annyit mondtam, hogy ő most wc-n van, megy
a hasa. Úgy hogy ezt hagyta. Nem vagyok olyan szemét, hogy beáruljam. Rosalya
meg nem akart segíteni. Őszintén a helyében én se segítenék…
Mindjárt 4 óra.. Az iskola majdnem kiürült. Csak néhány okostojás
maradt itt, meg 1-2 tanár. Nagy a csend, én meg fáradt vagyok. A 3. teremben
pucolom le az ablakokat. A folyosói ablakokkal már végeztem. Eldobom a
szivacsot és visszatartom a fájdalmas sikítást. Leülök a pad elé és lehajtom rá
a fejem. Nem hiszem el, hogy az a szemét tényleg itt hagyott.. Lecsuktam a szemem
és pihentem egy kicsit.
Egy hideg kezet éreztem az arcomon. Hirtelen felültem és visszatartottam a lélegzetemet. Ránéztem, hogy kiállt mellettem.
Egy hideg kezet éreztem az arcomon. Hirtelen felültem és visszatartottam a lélegzetemet. Ránéztem, hogy kiállt mellettem.
- Te? – néztem rá sértődötten.
- Elképzeltelek, ahogy egyedül mosod le az ablakokat. Megsajnáltalak – dugta zsebre a kezét.
- Elképzeltelek, ahogy egyedül mosod le az ablakokat. Megsajnáltalak – dugta zsebre a kezét.
- Nem kell megsajnálni. Már mehetsz is. Ne aggódj, nem árultalak be a
nyanyának – tettem vissza a fejem a padra.
- Tudom, hogy nem árultál be…
- Honnan?
- Találkoztam útközben az igazgatóval. Elég kínos volt.. De azért kössz.
- Mindegy.. Inkább fejezzük be a többit. Haza akarok menni.
Csoda történt! Castiel besegített, de nem szóltunk egymáshoz.
Csak éljem túl a holnapot is. Amikor végeztünk, megkönnyebbülten felsóhajtottam. A
szekrényemből kivettem a táskámat és a kijárat felé sétáltam. Rossz ötlet volt otthon
hagyni a fülhallgatómat.
Amikor kiléptem az épületből megcsapott a hideg szél.
- Hogy hívnak? – szólt hozzám a Vöröske.
- Hogy hívnak? – szólt hozzám a Vöröske.
- Találd ki, te *káromkodás*. – mutattam neki a középső ujjamat. Még mindig
haragszom rá.
- Jéé! Ez a lány tud káromkodni is – röhögött ki.
- Még verekedni is tudok!
- El tudom képzelni, ahogy lányosan elkezdesz ütögetni. – nevet tovább…
Belerúgtam a lábába, felkiáltott és reflexből odakapta a kezét.
- B*zd… de erőset tudsz rúgni – nyögött fel fájdalmában.
-Kössz a bókot – elégedetten elmosolyogtam és ott hagytam. Ez
egy kicsit felvidított, jól esett, hogy belé rúghattam.
Amikor hazaértem apa már nem volt otthon. Ledobtam a vállamról a
táskámat és elindultam a konyhába. A hűtőn találtam egy kis cetlit. Ez van
ráírva: „Az igazgatónő felhívott, hogy mit történt. Elmondta az ő szemszögéből.
Tudni akarom a tiedből is. Ha hazaértem elmeséled! Haragszom rád..”
Hát.. oké..
Ettem valami kaját, aztán elmentem zuhanyozni. Befeküdtem az ágyamba,
hogy pihenjek egy picit. A plafont néztem. Castielnek ez egy emlékezetes 1. nap
volt a Sweet Amoris Gimiben. Ott feküdtem kb. fél óráig, aztán felkeltem és
bekapcsoltam a gépet. Felnéztem facebookra. Van 20 értesítőm (az egyik barátnőm
lájkolgatta a képeimet és megjelöltek egy képen..), 3 üzenetem. Visszaírtam
annak a 3 személynek, majd amikor léptem volna ki, megláttam, hogy valaki
bejelölt. Megnéztem ki az.. Nem hiszem el.. Minek jelölt be Castiel? HÉÉÉÉ!! HONNAN
TUDJA A NEVEMET?!! Rámentem a profiljára és ez a kép van kint neki:
Pfff……
Tudok neki így is üzenetet küldeni, hogy nem jelöltem még vissza. Szóval írtam
neki.
Natasha Grey: Honnan
tudtad meg a nevem?! És minek jelöltél be? :@
Castiel Maddox: Ülésrendből.
:P Csak ki akarlak készíteni.^^
Natasha Grey: De
kedves vagy. -.-
Castiel Maddox: Tudom. xD
Castiel Maddox: Tudom. xD
Natasha Grey: Kopj
le!
Castiel Maddox: Azt
az örömöt nem adhatom meg neked.:)
- WÁÁ!! – Majdnem a földhöz csaptam az egeret. – Nyugi..
Jól van Castiel.. Így állunk? Ne tudd meg, hogy holnap mennyire ki foglak
készíteni!!!
folyt!
VálaszTörlés