Reggel fájós fejjel ébredtem fel. Nehezen kikeltem az ágyból
és rögtön a mosdóba mentem. Muszáj innom valamit és pisilnem kell, de nagyon.
Amikor pisiltem és ittam, meg bevettem fájdalomcsillapítót, azután megnéztem
mennyi az idő. JÉZUSOM! Elaludtam! 8:04..
A szekrényemhez rohantam és kerestem gyorsan valami ruhát. A felöltözés után
rögtön felkentem magamra egy kis sminket.
Felkaptam a táskámat a földről és azonnal rohantam ki a
házból.
Pont 2. órára beértem. Jaj.. Kikészültem.
Rajzóra van (és másik teremben vagyunk), így tudok aludni.. Höh..
Tudnék, ha békén hagynának. Alexy mellett ülök, ő meg egyfolytában magyaráz
nekem a divatról. Elővettem a táskámból a celluxot és Alexy mögé álltam.
- Túl hangos vagy!!! – Kiabáltam, erre körbetekertem a celluxot a szája körül.
De sajnos nem tartott sokáig.
- Hé! Ez nem volt szép. – mondta vidáman. Legalább nem
sértődött meg. Én meg hisztisen ültem vissza a helyemre és folytatta a dumáját.
Á! Valaki mentsen meg tőle!
Egy pillanat… Mit is csináltam tegnap? Előveszem a
telefonomat és meglátom a háttérképen Castielt. Ó. Erre emlékszem, amikor
beállítottam. Hmm.. Mint ha Face-n is beszélgettem volna vele. Rá tudtam
csatlakozni a suli wifijére, és felléptem Facebookra. Jézusom! Miket írtam én
Castelnek.. WÁ!
Ránézek a Vöröskére. A leghátsó padban ül középen, (én meg a 3. sorban az
ablaknál). Alszik.
Amikor kicsengettek azonnal felálltam és kimentem a mosdóba,
hogy megmossam az arcom, utána bementem az osztályterembe. Mindenki
beszélgetett valakivel.. vagy éppen rohangáltak a padok közt (Alexy és
Violette).
- Állj meg! – Üvölti jó kedvvel Alexy.
- Hagyjál!!! – Menekül ki a folyosóra.
- De meg kell csipkednem az arcod!! – Rohant utána. Leültem a leghátsó padba,
az ablak mellé. Castiel még nincs itt. Kinézek az ablakon és meglátom, hogy
egyedül ül egy padon. Valószínűleg zenét hallgat.
Becsöngettek. Megint matek óra. Felteszem a táskámat a
padomra, ami eddig Castiel székén volt és arra ráteszem a fejem. Lecsukom a
szemem és aludni próbálok. Érzem, hogy leül mellém valaki, ez biztos a Vöröske.
Hallom, hogy a tanár megint kb. ugyan azoknak magyaráz.
Valamit érzek a karomon. Csikiz… Kinyitom a szemem.
- Mit csinálsz?! – Suttogom, miközben rá nézek Castielre.
- Rajzolok. – mondja mosolyogva. Ránézek a karomra, hogy megnézzem mit rajzolt,
de erre ő lenyomja a fejem a padra. HAH!
- Még nincs kész. Nem nézheted meg! – Súgja a fülembe.
- Engedd el a fejem! – Elengedte. A szája elé tette a kezét és próbálja
visszatartani a röhögést. Én ökölbe szorítom a kezem. Meg akarom nézni mit
firkált a karomra. Már fordítom a fejem, erre ő az arcomnál fogva arrébb tolja.
Kössz. Grrrr!!!!
Összefonom a karom és idegesen nézek előre. A Vöröske meg folytatja a karom
firkálását. Miért is hagyom?
Pár perc múlva megszólal.
- Kész.
- Most már megnézhetem?
- Ja. – Elkezd röhögni, de a tanár rászól, ezért abba hagyja. Megnézem. Nem
hiszem el.. CASTIEEEEL!!!!!!!!!! Egy pókot rajzolt rám. – Gyönyörű.. – mondom flegmán.
- Mi a baj?
- Te.
- Igen? Tegnap még Face-n…
- Kuss! – Szakítom félbe a mondandóját. Nehogy kimondja. Tök kínos.
Az óra végén, szünetben kimentem az udvarra. Leültem egy
padra. Sajnos itt se hagytak békén. Csak egy picit pihenni szeretnék. Álmos vagyok,
nem aludtam eleget.
Ken jött oda hozzám.
- Szia, Natasha! – Köszönt vidáman. – Hogy vagy? – Leült mellém.
- Jól vagyok. De mit szeretnél?
- Mondanom kell valamit.
- Mit? Megint azt?
- Cssss! – csendesít el. Megfogja a két kezem. – Valami fontosat szeretnék
neked bevallani. – Kifújta a levegőt és bátorságot merített.
- Ken..
- Szeretlek!
- Ken..
- Nagyon szeretlek, és nem tudok nélküled élni!
Kihúzom a kezeimet az övéiből és felállok. Ott akarom
hagyni, de ő megállít.
- Mondj valamit.
- Kentin. Ezt minden héten elmondod legalább kétszer. A válaszom ugyan az és
nem fog megváltozni. Csak barátilag szeretlek. – Egyre hangosabban fejeztem be
a mondatomat, hogy megértse. De sajnos így se érti meg.
Körül nézek hova mehetnék. Castielt veszem észre, hogy engem
néz. Kinyújtom rá a nyelvem, utána visszanézek Kenre.
- Sajnálom, Ken.
- Nem fogom feladni. – mosolygott el.
- Keress valaki mást.
- Te vagy életem szerelme.
- Elég. Most bemegyek. – Hagytam ott.
Még mielőtt beléptem volna az épületbe, próbáltam a szememmel megkeresni a
Vöröskét. Egy csajjal beszélget. Most ott hagyja és Kentinhez megy. Vajon mit
mondhat neki? Hmm.. Mindegy. Visszamegyek a terembe.
A következő óra Biológia volt, amin aludtam. Azután még
unalmasabb órák következtek…
Ma nem voltam képes Castielt piszkálni. Kár. Majd holnap. De
miért is akarom ezt? Magam sem tudom még. Csak jó érzés.
Hazafelé menet beugrottam még a boltba. Vettem egy dobozos
tejeskávét és csokit. A csokit elteszem, a kávét meg elkezdem inni.
Mielőtt beléphettem volna a házba, megcsörrent a telefonom. Rosalya az.
- NATASHA! – Kiabálja.
- Mi az?
- Pénteken ráérsz?
- Igen. Miért? – Közben bementem a házba.
- Menjünk el bulizni! Yuki meghívott minket.
- Hú! Már alig várom! Mikor és hánykor?
- Elküldöm SMS-ben. – mondja boldogan.
- Oké. Rég buliztunk.
- Aha. Ránk férne már egy kis szórakozás.
Majd letette és küldött egy sms-t: „Péntek 17:00-kor találkozunk az Akvárium Klubban Yukival és a
többiekkel. Majd jól kitáncoljuk magunkat!!!! Nagyon várom!! <3 (2:00-ig van
nyitva. Maradunk majd addig?)”
Válaszoltam: „Naná!!*.*”
Rosalya: „Ne aggódj!
Vigyázok, hogy ne igyál túl sok alkoholt.:)”
Én: „Tudom, és nem aggódom.<3”
uha folytika
VálaszTörlésFolytatást követeleeek!!
VálaszTörlés