16. rész: Koncert

(Vasárnap)

Érzem, hogy a drágaságom átölel szorosan. Beszívom mélyen a férfias illatát. Muszáj elmosolyognom. Vicces lenne, ha valójában nem is Castiel ölelne át éppen. A Vöröske elkezd horkolni. Egy pillanat.. Castiel nem is horkol.

Kinyitom a szemem és Benjamint találom magam mellett. Jézusom! Kifolyik a nyál a szájából a párnámra. FÚJ!! Azonnal felülök és felsikítok, miközben lerúgom az ágyamról. Ő fájdalmasan felnyögött.

- Mi a.. – Suttogja. Megdörzsöli a szemeit. Felül.

- Mit keresel itt?

- Nem tudom. – Motyogja. – Mi is a baj? – Rám néz. Álmosan pislog.

Fogalmam sincs mennyi az idő. Sötét van kint, csupán csak a holdfény világít be az ablakon.

- Benjamin!

- Nem értem mi a probléma.. – Ásít egyet.

- Nézz magadra!

A bátyámon csak egy rövidnadrág van. Az izmos felsőteste szabadon van. A zöld haja kócos. Megnyalja a kiszáradt ajkait. Most, ha nem testvérek lennénk, tuti elpirulnék.. Sőt! ... Benjamin jó pasi. Szexi. Csak furcsa, de kit zavar..

- Ezzel nincs semmi gond. – Elmosolyog.

- Ahj! – Visszadőlök a párnámra. Lehunyom a szemem és veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Benjamin befekszik mellém. – Csak kérlek, ne nyálazd össze a párnámat.

- Ne aggódj! – Nevet.

- Miért nem a saját ágyadban alszol? – Kérdezem tőle álmosan.

- Mert az ágyam tele van ruhákkal.

- Randi?

- Nem, csak kezdem unni azokat. Még nem döntöttem, hogy mit csináljak velük.

- Értem. – éés.. Álomba merültem.

Legközelebb akkor ébredtem fel, amikor valami zajt hallottam az ablak felől. Átfordultam a másik oldalamra, és éreztem, hogy a bátyám már nincs mellettem.

Egy kéz végig simít az arcomon. Abban a pillanatban, amikor kinyitom a szemem, Castiel megcsókol. Felnyögök a meglepődöttségtől.

- Mit művelsz?

- Minek látszik? – Vigyorog. Oh.. Az a mosoly.. A Castiel mosoly. Fúúú… hogy én most legszívesebben miket tennék vele. Már a gondolattól is elpirulok, de hamar elhessegetem ezeket a perverz képzelgéseket.

- Még mindig haragszom rád. – Átfordulok a másik oldalamra. Hirtelen eszembe jutott a tegnap. Amúgy, valójában egyáltalán nem haragszom rá.

- Persze-persze. – Megfogja a derekamat és magához húz. Gyengéden átölel. – Ma este lesz egy koncert. Lysanderrel fogok fellépni.

- Tényleg? – Visszafordulok hozzá. – Miért nem szóltál előbb? Hánykor lesz?

- Csak el akartam mondani, hogy ma nem érek rá.

- Semmi gond. Elkísérlek. – Megváltozott az arckifejezése. Az előbb mosolygott, látszott rajta, hogy jó kedve van, de most, mint ha zavarná valami. – Mi a baj?

- Nem akarom, hogy gyere. – Mondja komolyan. A szeme egy árnyalattal sötétebb lett.

„Nem akarom, hogy gyere.” Nem akarja.. Miért? Kicsit rosszul esett. A szívem hevesen dobog. Miért nem akarja, hogy én is jöjjek?

- Miért? – Kérdem.

Felült. Nem néz rám. Mély levegőt vesz. Én is felültem.

- Mi a baj?

- Csak nem jöhetsz. – Morogja idegesen.

- De.. Miért? Mondj már valamit!

- Majd később. – Feláll. Kinyitja az ablakot.

- Elmész? – Nyelek egy nagyot.

Elment. Semmi köszönés, csak lelépett. Mi a fene volt ez? Aggódom.

Kivettem a szekrényemből pár ruhát és elmentem lezuhanyozni.

A kádban ülök, miközben a hátamra folyatom a vizet. Rossz érzésem támadt. Mindenképpen tudni akarom, hogy miért nem akarja a pasim, hogy elmenjek vele a koncertjére. Valamit nem láthatok? Vagy, esetleg megcsal? Nem.. Ezt azonnal verd ki a fejedből!! Némán felsóhajtok egyet. Biztosan lesz ott valami.. valami.. Nincs szülinapom, se névnapom. Nincs valentin nap és még nőnap sincsen. Gyanús.

10 perccel később már a reggelimet eszem. 10 óra van és a szobámban, a gép előtt ülök. Felnézek Facebookra. Rosaliatól jött egy üzenet:

Rosalia: Sziiiaaaa!! Te, hallod.. Azt hallottam Lys-től, hogy ma.. (fúúú… mikor is… Asszem olyan 16.00-ra mennek.) Na.. Szóval ma valahol itt Budapesten lesz koncertjük. Nagy színpaddal, meg hatalmas közönséggel. Már láttam néhány szórólapot a környéken. Mész te is?*--* Mert, ha igen, feltétlenül magaddal kell vinned!!!

Natasha: Szia. Ma tudtam meg Castieltől, de semmit se mondott. Nem akarja, hogy vele menjek. L Szóval valószínűleg itthon fogok ücsörögni, miközben azon aggódók, hogy mit csinálhat ebben és abban a pillanatban.

Rosali: Na, ne máááár!! Miért nem akarja, hogy menj?:@

Natasha: Fogalmam sincs. ._.

Rosalia: Hülye barom állat ez!!! Na, tudod mit? Csak azért is menjünk el. Most legyél egy kicsit önző… Amúgy is.. Szórakozni akarok veled. Q.Q

Natasha: Rendben. :D

Rosalia: Átmegyek hozzád és hozok néhány csinos rucit, addig te nézz utána, hogy pontosan hol és mikor lesz ez a bizonyos koncert! <3

Natasha: Siess!! *-*

Csak azért se maradok itthon. El fogok menni oda. Nem kell erről tudnia. De azért tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért nem akar elengedni..

Még mielőtt benyomtam volna a google-t, előtte megnéztem, hogy Alexy mit írt.

Alexy: Szia. Van valamilyen programod ma? Úgy unatkozom.. >.<

Natasha: Szia. Van, de ha szeretnél, gyere el velem és Rosaliaval egy koncertre.

Alexy: Okéy! J Mikor? Hol? Hánykor?

Natasha: Most nézek utána. Majd elküldöm SMS-ben.

Alexy: Tali nálad.;)

Elkezdtem keresgélni. Hamar meg is találtam. Azért az fura, hogy nem vettem észre, pedig, ahogy látom itt, legalább egy hete reklámozzák. Na, mindegy. Elküldtem SMS-ben Alexynek. Azt írta, hogy később átjön.

Rosalia beront a szobámba.

- SZIAAA!!! – Üvölti boldogan, miközben ledobja magáról a válltáskáját. Kifújja a levegőt. – Fú! Siettem. Amúgy mi van a bátyáddal? Fura.

- Sziia! Nem tudom, miért? Hogy viselkedett?

Rosalia leült az ágyamra.

- Izzadt volt és gyorsan vette a levegőt. Magában röhögött. Kissé pirult volt az arca.

- Nem tudom, biztos edz.. – Jesszus.. Remélem azért nem az, amire gondolok.. Férfiak.. – Amúgy elhívtam Alexy-t.

- Szuper! – A táskájából kiveszi az összes ruhát. – Random kiválasztottam azokat, amik nekem tetszenek. Ja, tényleg, akkor mikor is és hol is lesz?

Mindent elmeséltem neki. Teljesen rosszul tudta az időt, mert, hogy nem 4-kor lesz, hanem 8-tól 9-ig lesz.

Hamar kiválasztottuk a ruhánkat, amiben menni fogunk.

- Kértek sütit? – Lép be a szobámba Benjamin.

- Igen! Köszii! – Vigyorgok. Elvettem egy szelet csokis sütit a tányérról, amit felénk tartott. Rosalia kettőt is elvett. Hehe.

- Jajj, de finom!! – Mondja a barátnőm.

- Mi is ennek a neve? – Kérdem.

- Brownie.

- Még sose ettem ilyet. – Harap bele megint Rosalia.

Elbeszélgettünk így hármasban. Majd megérkezett Alexy is és elkezdtünk öltözködni. Jó gyorsan eltelt az idő. 18:46 van.

Később.

Sikeresen bejutottunk ide. Pff.. Hogy mennyibe került? Hát remélem, hogy megéri, mert drága. Fúú.. 7000Ft. Abból mást szerettem volna venni, de mindegy.

Uhh, de sokan vannak. Alig látok el a színpadig. Próbálunk előre tolakodni, de nem sok sikerrel. Hátul vagyunk.  Majd egy ismerős hangot hallunk meg. Ahogy Lysander és Castiel megjelentek a színpadon, a közönség elkezdett örülten sikoltozni, huhogni, fütyülni.

- Jóestééét! Színpadon a Black Wings! – Az emberek tapsolnak. Én figyelmesen nézem Castielt. Látszik rajta, hogy jó kedve van. Integet a nézőknek. Lábujjhegyre állok, hogy jobban lássam. Ekkor Alexy váratlanul a nyakába vesz, én meg hirtelen megijedek, de aztán oda kiabálok neki, hogy hallja: „Köszi!”; Erre Rosalia: „Engem is!!” Szegény Alexy. Hehe.. – Én. A legcsodálatosabb őszinte ember. Az énekes. A híres.. Na, jó.. Hahaha! Lysander vagyok, de még is ki ne ismerne itt? – Nevet. – És itt mellettem, a bolond Vörös hajú, akit imádnak a csajok, Castiel Maddox!

„..imádnak a csajok..” -  Igen? MI?! Grrr…

A Vöröske is megszólal:

- Helló emberek! Kérlek, valaki dobja már meg ezt egy pitével! – Röhög. – Csak vicc volt. Látom, páran már tényleg készültétek megdobni. – Úgy vigyorog. Elszomorodom.

- Kössz, haver! – Ő is elneveti magát. – Éééés a nagyszerű dobosunk.. Dobpergést!! – Az az idegen férfi, akit még nem láttam, egész jól néz ki, de nem az én stílusom. Fekete hajszíne kiemeli a sárga szemeit. A nagy kivetítő őt mutatja, így látom. – Viktor!!!

A közönség ismét tapsviharba tört ki.

- Megpróbálunk jó hangulatot teremteni! – Castiel félbeszakítja.

- Nem próbáljuk, csináljuk!!! – Üvölti.

Majd elcsendesül a tömeg és Castiel elkezd játszani a gitárján.

Amíg hallgatom őket, elszáll a haragom. Lysander hangja csodás. A Vöröske élvezi a pillanatot. Legalább is ezt lehet észrevenni rajta. A dobos, Viktor is elkezd dobolni…

Majd amikor véget ér a szám, másikat kezdenek el játszani. A közönség Lysanderrel éneklik a refrént.

Castiel olyan gyönyörűen néz ki. Örülök, hogy jól érzi magát. Remélem, majd elmagyarázza.

A szünetben:

Castiel beletúr a hajába. Megizzadt, de még így is jól néz ki.

Alexy letett.

- Oda menjünk hozzájuk? – Kérdezi Rosalia.

- Ne! Csak.. nem akarom, hogy észrevegyenek.

- Hé! Nyugi. – Alexy észrevette rajtam, hogy félek.

Egy kis épületben vagyunk. Végül közel osontunk hozzájuk. Lysander ásványvizet iszik. Bementek egy szobába.

- Én figyelek, hogy jön e valaki. – Mondja Alexy és a folyosó végében megáll, baloldalra fordítja a fejét, és onnan les. Rosaliaval elkezdünk hallgatózni.

- Jól vagy? – Ez Lysander hangja.

- Ja. – Felismerem Castiel hangját.

- Miért nem hívtad el Natashat?

- Jön valaki! – Oda rohan hozzánk Alexy. A francba! Elbújtunk. Alexy bebújt a kukába. Én felültem az ablakpárkányra, és eltakart a függöny.

- Jaj! Én hova bújjak?! – Suttogja nekünk.

- Gyere ide mellém! – Mondja halkan Alexy. – Elférsz.

- Be nem bújok abba a kukába!

- Akkor lebuksz.

Rosalia bebújt Alexy mellé. Uhh.. Remélem, azért nincs tele szeméttel.

Két női hangra leszek figyelmes. Kik ezek? Hallom, hogy kinyitják az ajtót és vidáman köszönnek a fiúknak.

Jaj, de rossz itt ülni. Az ablak nyitva van és félek, hogy kiesek. Persze, olyan nagyot nem zuhannék, csak a 2.-on vagyunk…  Pff.. Nagyot nyelek. Annyira félek. Lehet, hogy igazából nincs mitől, de Castiel adott rá okot, hogy aggódjak.

A két nő becsukta maguk mögött az ajtót és előbújtunk.

- Fúj!! – Suttogja mérgesen Rosalia. Visszaállunk úgy, ahogy az előbb voltunk. Figyelmesen hallgatózok Rosaliaval.

Röhögnek. Olyan idegesítő ez. Nem nagyon lehet érteni őket. Túl nagy a hangzavar.

- Elég. – Hajtom le a fejemet.

- Mi a baj? – Néz rám Rosalia.

- Nem bírom tovább. Rossz érzésem van.

- Benyissak?

- Ne! – Csak azt ne! - Csak menjünk haza.

- Rendben. – Elmosolyog. – Szórakozzunk otthon.

- Oké. Alexy, megyünk. – Oda sétálunk hozzá. Már pont menni készültünk, amikor Rosalia visszarohan az ajtóhoz, és.. szó szerint beront oda. Mit művel?!!

- Fussunk! – A szívem gyorsan dobog. Nem akarok lebukni.

Alexy megragadta a csuklóm és elrohantunk.

- Mit művel? – Kérdem.

- Ne aggódj! Nem fog beárulni téged.

- Tudom, de ez meglepett.

Elmentünk a büfébe. Beálltunk a hosszú sorba. Kiszáradtam. Szomjas vagyok és melegem van…

A koncert végéig semmit se hallottam Rosalia felől. Nem üzent. Valószínűleg nem tud. Elsétáltunk Alexy kocsijához. (Igen, már tud vezetni, és jogsija is van.)

Rám néz.

- Nevess. – Parancsolja.

- Nem tudok.

- Nevess. – Ismétli meg. Ekkor elkezd csikizni.

- Nee! Hahhahah!– Visítok.

Hirtelen abba hagyja, és elnéz a fejem mellett. Dühös lesz. Mit néz ennyire? Megfordulok és keresem a szememmel azt, amit.. Mi a.. A számhoz kapom a tenyeremet. Castiel és.. egy nő… Nem látom, mit csinálnak, mert sötét van. De ez.. Nem jelent jót. Igaz?

- Mit művel? – A hangom rekedt. Sírhatnékom van.

- Oda megyek és megnézem.

- Várj! – És kiszállt az autóból.

Remegtem az idegességtől. A szívem úgy dobogott. Görcsbe rándult a gyomrom. Istenem.. Csak ne az történjen.. Csak ne az.. Ő nem olyan. Félreértés..