18. rész: BOLOND!

Emlékeztető:

Egyik telefonból hangosan szól valami rock zene. Közben Dakota a táblát beszappanozza. Amber röhög. Peggy fotózza Dakotát és kiabál neki, hogy vegye le a pólóját, meg, hogy álljon már szexisebben. A székek fel vannak borulva. A kukából a szemetet a tanári asztalra szórták és a kukán meg Armin pihenteti a lábát, miközben ül és valamivel kockul. Nagyon beleéli magát. Iris, Violette, és Nataniel nincs a teremben. Alexy ahogy meglátott, oda jött hozzám és megölelt. Közben észreveszem, hogy Dajan a teremben labdázik. Rosalia meg hangosan énekel a helyén, a fülében meg a fülhallgató van és csukva van a szeme. Carla a konnektornál hátul épp kivasalja a haját. Kim Kentint szidja. Lisa és Charlotte, Amber barátnői meg táncolnak. Itt elszabadult a pokol..

…

Rosaliaval beszélgettem, amikor az igazgató nő belépett a termünkbe. Mindenki azonnal észrevette és rémülten pillantottak rá. Armin levette a lábát a kukáról és felállította. Peggy abba hagyta a fotózást, de nagyon figyelt, hogy most mi fog történni. Készült elővenni egy papírt és egy tollat. Sejtem miért.. Közben visszajött Iris, Violette, majd Nataniel is. Dajan már nem labdázik.

Vagyis mindenki leállt a dolgával.

Az igazgató nő dühösnek látszik. Összehúzza a szemöldökét és mély levegőt vesz. Azt hiszem, próbál megnyugodni, nem sok sikerrel.

- Jézusom! – Mondja halkabban. – Dakota! Az ott a kezedben egy szappan?! – Már kiabál.

- Ó! Ez? A látszat néha csal. – Vigyorog. Fel se fogja mit tett az iskola egyik tulajdonával.

Az igazgató nő Dakota elé áll és megfogja a fülét. A fiú felnyög fájdalmában.

- Óvatosan, Igazgató nő! A fülbevalóm! Au!

- Ezt nem úszod meg büntetés nélkül! Felhívom a szüleidet!

- Akkor tessék már megkérdezni, hogy mi a kaja. Ja, és szóljon anyámnak, hogy lóvéra van szükségem. – Dakota hangjában semmilyen megbántást nem hallok.

- Neveletlen! Szemtelen! – Mondta az igazgató nő összeszorított fogakkal.

Eközben a töri tanárunk lépett be a terembe, miközben becsengettek. Az igazgató nő Dakotával a fülénél fogva távoztak a teremből.

- Mi történt itt? Átsöpört itt egy hurrikán? – Kérdezi a tanár.

Nos.. Kicsit sem lepődtem meg Dakotán. Ez kajak nem normális. A töri tanár, Mr. Faraize beljebb lépett.

- Ki öntötte ki ide a szemetet? ? – Mutatott a tanári asztalra.

Természetesen mindannyian kussoltunk. Mindenki leült a helyére.

Alexy elvette Armin mellől a kukát és elkezdte felszedegetni a hulladékokat.

- Nem én voltam. – Mosolygott. – De ezért kapok egy ötöst?

- Nem. – Mr. Farazie megdörzsölte a homlokát, majd letette a tanári asztalra a könyvét, meg a laptopját. – El akarjátok mesélni, hogy mi történt?

- Tanár úúúr! – Jelentkezett Armin. – Kimehetek a mosdóba?

- Miért nem szünetben mentél?

- Mert meg kellett döntenem a rekordomat a Flappy Bird játékon.

A tanár felsóhajtott, aztán kiengedte. Alexy visszatette a szemetest a sarokba és leült a helyére.

Majd megérkeztek a késők. Lysander és Castiel. A Vöröske leült mellém.

- Dakota party drogot nyelt le. – Kezdte Dajan. – Ezért hülyült meg. Egy drogos állat.

- Nem nyelt le semmilyen drogot, barom! – Kiabált rá Amber.

- Nyugi! – Mondta a tanár. – Amber! Az ott mi a kezedben? – Nézett rá mérgesen.

- Rágó.

- Ne szemtelenkedj! Írd fel a táblára, hogy telefon nincs elől!

Amber felállt és oda ment a táblához.

- Melyik osztály ez? 11. Béna?

- De tanár úr! – Mondta Dajan.

- Diktáljátok a lógósokat.

- Dakota. – Mondta Iris.

Amber felírta a tábla bal felső sarkába: „MOBILT NYUGODTAN VEDD ELŐ!”. (Látom Dakotának nem sikerült azt a részt beszappanoznia.) Az osztály felröhög. A tanár hátranéz. Amber gyorsan letörli és felírja a helyeset.

Az óra többi részében írtunk a füzetünkbe. Ránéztem Castielre, ő alszik. Hogy merészeli.. Én itt szenvedek, ő meg boldogan… Hmmmmmm.. MHMHMHMH. ÓÓ.. Elmosolyodtam ördögien és összedörzsöltem a két tenyeremet.

Elővettem a nadrágzsebemből a telefonomat. Először is le akarom fotózni. Katt.. És kész a kép. Halkan a táskámból elővettem a masnis hajcsatjaimat. (Őszintén fogalmam sincs, hogy mikor és miért tettem bele, de most hasznát vehetem.) Egyenként, óvatosan felcsatoltam Castiel hajára. Ez az ember tényleg alszik. Újra lefotóztam. De éééédes!!! Megpusziltam a mobilom képernyőjét és magamban visítoztam, mert olyan boldog vagyok.

- Natasha! – Összerezzentem a tanár hangjától.

- Elnézést. – Gyorsan eldugtam a telómat, hogy ne vegye észre a tanár.

A Vöröske felemeli a fejét és rám néz. Én meg ott vigyorogtam, mint egy idióta. Aztán ránéztem Castielre. Próbáltam visszatartani a röhögést. De istenem… Ahogy ki néz. Tök cuki, meg vicces. A tenyeremet a számra tettem, de már bekönnyeztem.

- Mi a bajod? – Suttogja nekem.

- Nézd.. meg.. magad. – Valahogy sikerült kimondanom halkan.

Belemarkol a hajába. Gondolom most érezte meg. Lysander hátranéz és meglátja a cuki Vöröskét. Halkan felnevetett, aztán Rosalia is hátranézett, na, ő már hangosabban. Castiel meg gyorsan kivette a hajából a rózsaszín masnikat.

Majd szünetben: Fel akartam állni, de Castiel megfogta a csuklóm. Semmilyen érzelmet nem mutat ki.

- Mi van? – Kérdezem.

- Natasha. Drága Natasha. – Hangja lágy.

- Mi-mi van???

Elmosolyodott. De ez nem egy normális mosoly. Ez egy perverz vigyor. Ó, jajj! Magához ránt, az ölébe kerülök. Szexin megnyalja az ajkait. Elpirulok. Aztán megcsókol, de elneveti magát.

- Menjetek szobára. – Mondja vidáman Rosalia.

- Oda készülünk. – Mondja a Vöröske.

- Micsoda? Ööö.. Infó lesz. Át kell mennünk a kis épületbe. – Felállok, megfogom a táskámat és elrohanok.

- Na, de cica! Várj meg!

A kis épületben voltam, felmentem a lépcsőn az első emeletre, amikor Viktor állt elém.

- Szia. – Köszönt kedvesen.

- Szia. – Ki kerülném, de nem hagyja. – Mi van?

- Beszélhetnénk?

- Nem. – Ismét kikerülném, de megfogja a karom.

- Nem fog sokáig tartani. – Vigyorog.

- Mondjad.

- Ne itt. – Már kezd húzni lefelé a lépcsőn, de megállítom.

- Itt és most, vagy soha és semmikor. – Mondtam szárazon.

Némán felsóhajtott. Már nyitotta a száját, amikor Castiel jelent meg mögötte.

- Viktor.

Viktor elengedi a karom és megfordul.

- Micsoda meglepetés. Nem is tudtam, hogy te is ide jársz.

- Nem? – A Vöröske dühös, de nem mutatja ki.

- Most mennem kell a következő órámra. Szia, Natasha. Később találkozunk. – Küldött felém egy puszit. Öh.. Én csak pislogok.

- Arról ne is álmodj! – Castiel idegesen fújt egyet.

- Szerinted.. kiszemelt magának? – Kérdezem aggódva. De a Vöröske nem válaszolt. Megfogta a kezem és behúzott az infó terembe. (Becsengettek közben.)

Egész órán bosszantott.

- Castiel! Hagyd már a hajamat. – Suttogom neki. Megint összekócolja. - Naa! – Erre meg kikapcsolja a gépemet.

A tanár meg magyaráz a weboldalakról, nem figyel ránk.

- Ne már! – Meglököm. – Ne nevess!

Visszanyomom.

- Hülye! – Motyogom.

Viszont kicsit később elkezdte ezt zavarni a tanár és sokszor ránk szólt.

- Most már tényleg hagyd abba.

Gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, míg a tanár háttal állt nekünk.

Suli után: Castiel elment Lysanderrel valahova, én meg egyedül indultam haza. A buszmegállóba álltam, amikor Viktor jelent meg mellettem.