19. rész: BOLOND! (Folytatás)

19. rész: BOLOND! (Folytatás)

- Szia. - Viktor Köszönt kedvesen.

- Szia.

- Hogy vagy? - Vigyorog. Az a mosoly.. és a szeme.. amolyan "Most elcsábítalak, aztán megduglak, majd ott hagylak!" stílus. Legalább is ezt olvasom le róla. Brrr...

- Ööö... Te.. Miért is akartál beszélni velem?

- Az nem itt a legalkalmasabb. - Közel hajol hozzám. - Tudod, van itt néhány kíváncsiskodó ember. - Suttogja.

- Aha.

Eltolom magamtól.

Egyáltalán nem szimpatikus. Legszívesebben leütném és elfutnék. Q.Q

- Hé! Tényleg.. Honnan tudod a nevemet?

- Megsúgta egy kismadár.

- Vagyis? - A tenyerét a fejemre teszi.

- Ne érj hozzám! És válaszolj normálisan! - Leverem a kezét a fejemről és egy lépést hátrálok.

- Oh! Micsoda kis agresszív malac vagy. - Nevet.

- Malac?!

Fúú... Most fogyott el a türelmem.

Tökön rúgom. Ő reflex szerűen megmarkolja és térdre rogy. Fájdalmasan felnyög és meglepődve néz rám. Na, erre nem számított.

Aztán észre veszem, hogy a busz megáll és kinyílik az ajtaja.

- Tudod kit nevez te malacnak! - Kiabálok rá.

Gyorsan felszálltam a buszra, még mielőtt Viktor visszatarthatott volna. Az ajtók becsukódtak. Az emberek néznek, de nem érdekelnek. Leültem hátulra, majd kifújtam az eddig benntartott levegőt. Remegnek a kezeim, de mindjárt megnyugszom.

Két perc múlva elkezdett rezegni a telefonom. Kaptam egy SMS-t Rosaliatól: "Leight lemondta a találkozót. Talizunk?°Δ°"

Visszaírok: "Hol vagy?:D"

Rosalia: "A Sweetben.. Minyont eszek. °^° Siess!!"

10 perc múlva meg is érkeztem abba a cukrászdába, ahol Rosalia vár. Meg is találom. Kint ül egy asztalnál és sütit eszik.

- Te! Nem hiszed el.. - Kezdte.

- Micsodát? - Leülök elé.

- Ez a minyon kibaszott finom. MM!! Ez az 5. - Felém tol egy tányért. - Tessék. - Vigyorog.

- Köszi. Én is imádom ezt. - Beleharapok a sütimbe.

- Leight reggel olyan gyanús volt.. Elment valahova Lysanderrel és Castiellel. Fogalmam sincs hova. Leight nem mondott semmit.

- Én se tudom. Castiel nem mondott nekem se semmit.

...

- Ez finom. - Mondom.

- De, hallod.. Eltudom képzelni, hogy ezek elmentek balettozni.

- Pff.. - Elkezdek nevetni. Elképzeltem őket, ahogy a színpadon elkezdenek együtt táncolni rózsaszín ruhában. - Lehetetlen.

- Deee... Fogalmam sincs mit csinálnak. - Lebiggyeszti a száját édesen, és pislog.

- Majd elmesélik.

Aztán mindketten röhögésbe törünk ki.

...

Este 8 óra van és most jöttem haza. Rosaliaval sétálgattunk, majd felmentünk hozzá. Tök jól elvoltunk. Észre se vettük, hogy így elszaladt az idő. Annyira röhögtünk, hogy a szomszéd ki akarta hívni ránk a mentőket.

Lerajzoltuk a fiúkat.

Ezek a művészi alkotások születtek.. Hahaha... szakadok.

Lezuhanyoztam. Most vacsorázok. Benjamin ül le mellém.

- Szia. - Köszönök.

- Szia. - Harap bele a szendvicsébe.

- Jó étvágyat. - Mosolygok.

- Thanks. Te.. Mivel te nő vagy.. - Fordul felém pirult arccal. - Magyarázd már meg a gondolkodási módotokat. Ti, nőket, egyáltalán nem értelek benneteket.

- Mi történt veled, hogy elkezdtek érdekelni a csajok? - Ugye most álmodom?

- Találkoztam egy lánnyal. Gyönyörű! Meg mondtam neki, hogy úgy néz ki, mint egy majom.

- Idióta! Jézusom! Ilyet hogy mondhattál?

- Még is mit kellett volna mondanom? Az a kedvenc állatom.

- Jó.. Először is mióta ismered?

- Két napja.

- Két napja? - Ekkor ajtócsapódást hallottunk. Apám hazajött.

- Majd később folytatjuk. - Suttogja Benjamin, én meg bólintok.

Apa belép a konyhába. Rám néz, aztán leül mellém.

- Kislányom! - Felsóhajt. - Még mindig azzal a Vöröskével jársz?

- Igen.

- HAH!! Majd nem szívrohamot kaptam tőled!

- Azt hiszem én befejeztem a vacsorát. - Benjamin elrohan.

- Védekeztek?

- Tessék?

- Védekeztek? Tudod.. szex. - Csúnyán néz rám.

- Apa! Komolyan..

- Ne apázz itt nekem!

- Oké.. Figyelj! "Nem vagyok szűz! Terhes vagyok a drágámtól! Análisan is csináljuk!" Ezt akarod hallani?! - Felállok. - Nem vagyok r*b*nc, se k*rv*!!

Apa is feláll.

- Oké. Jól van. Nyugi! De jegyezd meg, hogy az olyan fiúkban, mint a te pasid, sosem bízhatsz meg.

- De apa.. te is ilyen voltál és még is szeretted anyát, vagy tévedek?

- Én más voltam.

- Nem. Te is ilyen voltál, mint Castiel.

- Te nem tudhatod.

- De te mesélted még régebben.

- Mindegy. Vigyázz magadra. Khm. - Kimegy a konyhából.

Hah! Ezt most én nyertem!

A szobámban a gép előtt ülök. Látom, hogy Facebook-on bejelölt Viktor. De most komolyan! Honnan tudja a nevem? Ki ez? Hagy öljem meg! Ghhrrr!!

Castiel rám ír: "Szia, cica!”

Cica?

Visszaírok: "Wow! Itt egy Fantastic Boy."

Castiel Maddox: "És ki ez a "Fantastic Boy";)?"

Nathasa Grey: "A Vöröske."

Castiel Maddox: "Az melyik barom?-.-"

Nathasa Grey: "Te xD"

Castiel Maddox: "Ó. Hát tudom, hogy fantasztikus vagyok."

Nathasa Grey: "Haha.. Na, mizu?"

Castiel Maddox: "Haverokkal elgyakoroltunk 1-2 számot.. Ott?"

Nathasa Grey: "Tökön rúgtam Viktort."

Castiel Maddox: "Az szép! Mi történt?"

Elmeséltem, majd megmutattam neki a rajzokat róla. Kár, hogy nem láthattam a fejét.

Később, amikor készülnék lelépni, rám ír Viktor.

Viktor Carmicheal: "Hello. Bocs, hogy malacnak szólítottalak. Beszéljük meg.;)"

Nem írok vissza, inkább elköszönök Castieltől és lefekszem aludni. Várom, hogy visszaírjon, mikor kopogást hallok az ablakomon. Oda lépek és elhúzom a függönyt. A Vöröske akar bejönni. Kinyitom az ablakot és beengedem.

- Hát te? - Kérdem.

- A csajommal akarok aludni.

Elém áll és megcsókol.