24. rész: Natasha-ék focimeccse

Jó olvasást!

- Vöröske.. Az a test… - Suttogom. Az ágyamon fekszek, Castiel fölém ereszkedik. Megcsókol és gyengéden beszívja az alsó ajkamat. Eközben hozzám nyomja a…

Castiel szemszögéből:

Reggel 9 óra van és vasárnap. A szüleim ilyenkor is dolgoznak. Csoda, amikor nem és a tegnapi nap az volt. Még egy ilyet ne..

Mielőtt átmennék Natashahoz, előtte leugrom a boltba. Ma randiznánk, de nincs kedvem kiöltözni, meg más programunk lesz, mint amire számítana. Na, no problem! Egy szál rózsa megoldja ezt.

Natasha ágya előtt állok, és nem tudok mit reagálni. Magában beszél, miközben a nyála kifolyik a szájából. Majdhogynem lecsúszik az ágyról és szinte az egyik melle kint van a pólójából. Fúha, de szexi!

A bal kezemben a vörös rózsát fogom, a másikkal meg előveszem a nadrágzsebemből a mobilomat. Lefotózom, mielőtt felébreszteném. Ezt tőle tanultam, haha!

- Vöröske.. Az a test.. Kell..– Suttogja, a hangja amolyan „Azonnal dugj meg, vagy megöllek!” stílus.

- Natasha. – Leguggolok az arcához és visszafojtom a nevetést. – Térj vissza a valóságba, cica! – Megnyomom a homlokát, ő meg résnyire kinyitja a szemét. Felül és kómásan bambul előre. Az ágy végébe sétálok a rózsával a kezemben, hogy benne legyek a csajom látókörében. Már engem néz, én meg mutatom felé a rózsát. Pislog álmosan. – Szia. – Köszönök kedvesen.

- Mi a.. – Motyogja.

- Szépet álmodtál? – Kérdezem mosolyogva, mire ő megvonja a vállát. – Vöröske.. Az a test.. Kell... - Utánozom a hangját. Aztán eszébe jut, amire úgy reagál, hogy felsikolt és legurul az ágyról és bemászik alá. Leteszem az asztalára a rózsát, utána benézek az ágy alá. Magzatpózban fekszik.

- Azt hittem, hogy azt álmomban mondtam. Jézusom! – Pirul el az egész arca. – Mit mondtam még?! – Eltakarja a fejét a kezeivel.

Nyitom a számat, hogy megszólaljak, de ő közbevág.

- Ne! Még se meséld el! De kínos..

- Mit álmodtál? – Kíváncsiskodom. Nem válaszol. – Értem. Azt hiszem, tudom.

- Felejtsd el!

- Gyere ki. – Mondom, de ismét nem mond semmit. Elkapom a lábát és egyszerűen kihúzom.

Az arcáról már letörölte a nyálát, de még mindig tiszta vörös a feje.

- Nem öltöztél ki. –

- Arra most nincs szükség.

- Mert? – Ásít egyet.

- Megyünk focizni. – Vigyorgok.

- Tessék?! – Emeli fel a hangját.

- Öltözz fel, lent találkozunk. – És kilépek a szobájából.

Natasha szemszögéből:

Mi van? MI VAN?! MIII VAN??!! Nem mondja komolyan.. Ez neki a randi? Hé! Tud focizni? Mert én nem tudok, és valójában nem is kedvelem. *Szip Szip*..

Nem fogok vitatkozni vele, ha ezt szeretné, legyen, de akkor majd megszívatom.

Elmentem álmosan zuhanyozni, olyan nehéz volt éjjel elaludni.

Sétáltunk kb. 10 percet, mire megérkeztünk a focipályára. Lysander, Rosalia és Alexy már ott vártak minket. Höhh.. A randinknak befellegzett.

- Natashaaa! – Kiabálja Rosalia, miközben felém fut és átölel szorosan.

- Szia neked is! Megfojtasz! – Nyögöm ki.

Elenged és felnevet.

- Verjük le a pasikat. – Mondja gonosz vigyorral. Aztán pacsiztunk egyet.

Ő se tud játszani és tudjuk, hogy ezt elbukjuk, de azért reménykedni csak lehet.

Pár perc múlva bele is kezdtünk a játékba és fogadtunk. Ha mi nyerünk, akkor ezek meghívnak kettőnket ebédre finom étellel, de ha a fiúk, akkor mindenféle „gyönyörű” bókokkal, dicséretekkel el kell látni őket. Tudod, ki akarna éjjel-nappal azt mondogatni nekik, hogy pl. „Úú! Castiel, de jól néz a vörös hajad!”, „Lysander! Olyan ügyesen sétálsz! Hogy csinálod?” vagy „Alexy.. Figyi már! Tetszik a felsőd! Olyan jól kitudod választani a ruháidat..”. Lehet nem kellett volna, de bátrak vagyunk Rosaliaval.

Fiúk vs. Lányok – Ők eggyel többen vannak, de nem számít, mert így se tudunk normálisan játszani. Röpizni tudok, de ezt nem.

A fiúk össze-vissza futkosnak a labdával, mi rohanunk utána, levegőért kapkodva.

Most Lysandernél van a labda. Mielőtt Rosalia elvehetné tőle, Lysander átpasszolja Castielnek. Rohanok a Vöröskéhez, de ő meg Alexynek passzolja. Most futok a kék hajú barátomhoz, már majdnem sikerül elvennem tőle, amikor ő meg visszarúgja a labdát Castielnek. Közel van már a kapuhoz. Rosalia el akarja rúgni a Vöröske lába elől a labdát, amikor egy csellel kikerüli a barátnőmet és kapura lő, ami be is talált. HÖH! 3:0 nekik. CSALÁS!!!

- Elég. - Mondom kifulladva, közben a hasamat fogom, és úgy érzem, hogy ha most nem szállok ki, akkor elhányom magam a sok futkározástól. A vérnyomásom is felgyorsult és szédülök. Megnyalom kiszáradt ajkaimat.

Lefekszem a hideg betonra és felnézek az égre, amelyet a szürke felhők eltakarnak.

Rosalia a fejem mellé guggol és aggódva néz rám, miközben zihál.

- Jól vagy? - Szólal meg.

- Majd mindjárt jobban leszek. - Suttogom.

Castiel feje eltakarja az eget. Ahogy meglátja az arcomat, lehervad a mosolya.

- Kegyetlenek! - Suttogom idegesen.

- Hogy érzed magad? –Kérdezi Castiel.

- Jól. - Morgom.

- Fel fogsz fázni. - Mondja Lysander.

Ekkor Rosalia lefekszik mellém.

- Majd együtt fázunk fel és együtt rohanunk minden percben a wc-re. Mindent együtt csinálunk.

- Natasha, elég sápadtnak nézel ki. – Néz rám Alexy.

- Ettél ma már? – Kérdezi Lysander.

- Nem.

- Upsz.. Az kimaradt. – Kínosan felnevet a Vöröske.

- Álljatok fel! – Nyújtják nekünk a fiúk a kezüket.

- Nem megy.. – Hatalmasat sóhajtva fújtam ki a levegőt.

- Akkor elugrunk a bodegába. Mit kértek? – A fiúk összenéznek, aztán vissza ránk.

Rosalia rám néz és elmosolyodik úgy, mint ha lenne valami terve. Ismerem ezt a vigyorát.

- Csak hozzatok valami finomat. – Feleli.

Ezzel el is mentek. Amikor eltűntek a háztömb mögött, mi feltápászkodtunk a földről és egymás szemébe néztünk.

- Szökjünk meg. – Vigyorog.

- Mi? Miért?

- Ezt a fogadást már úgy is elvesztettük..

Hát.. Nem szívesen hagytam volna itt a fiúkat, de a barátnőm bevetette a kiskutya szemeket, amiknek nem tudtam ellenállni.

- Húú! Oké, de siessünk! – Felvettük a padról a kabátunkat. Belebújtunk, aztán Rosalia meg felkapta a válltáskáját és már rohantunk is, de most nem olyan gyorsan, mint amikor a labda után szaladtunk.

Pár perc alatt meg is érkeztünk a cukrászdába a tesómhoz. Belépünk az épületbe.

- Van nálad pénz? – Kérdezem. Nem hoztam semmit magamon és a telefonomon kívül.

- Aha.

Három ember van rajtunk kívül, ők az asztalnál esznek tortát. Kellemes dal szól a hangfalból, amit egy ismerős férfihang megtör.

- Drágám! – Kiáltja Benjamin.

A pénztárnál áll, oda sétálunk hozzá.

- Szia. – Köszön kedvesen neki Rosalia.

- Helló! – Vigyorog boldogan a tesóm. – Hát ti? Ú! Natasha, te nagyon rosszul nézel ki.

- Szökésben vagyunk. – Válaszolom. – És éhen halok.

- És szomjan halunk. Kérjük azt a fél literes Ice Teát. – Mutat egy polcra. Benjamin leveszi és felé nyújtja. Elveszi tőle.

- 280Ft lesz.

A barátnőm előveszi a táskájából a pénztárcáját, kiveszi a pénzt és kifizeti.

- Tartsd meg a visszajárót. – Lecsavarja a kupakot és beleiszik, a felét kiissza.

- Hagyj nekem is. – Mondom mire, abba hagyja, és oda adja nekem. Jót tesz ez a hűsítő ital.

Megisszuk az egészet, majd a műanyag üveg a kukában landol.

- Az ott nem a pasid? – Kérdezi Benjamin.

Elfordítom a fejem. Kint állnak. Basszus!

- El kell bújnunk. – Suttogja Rosalia, miközben körülnéz az épületben.

Elkapja a karom és elsietünk a pénztár elé, ahol a tesóm állt, aztán leguggolunk.

- Csss.. – Néz a bátyámra Rosalia.

- Mit adhatok? – Kérdezi kedvesen a fiúktól.

- Nem volt itt a tesód és a barátnője? – Kérdezi idegesen Castiel. Felismerem a hangját.

- Nem. Miért? Történt valami?

- Ne csináljuk ezt. – Suttogom Rosalianak. Basszus, már tényleg félek. Rossz ötlet volt ebbe belemenni.

Elkezd korogni a gyomrom, de szerencsére a zene elnyomja a hangját. Jajj, csak le ne bukjunk!!

Sajnos nem volt olyan szerencsék. Alexy ugyanis benézett a pult alá. Hogy az a…!!!

- Itt vannak! – Kiáltja.

Óu..

Rosaliaval felálltunk kínosan. Ránéztem a Vöröskére. Juj.. Nagyon mérgesen néz rám.

- Na, jó. Ez tényleg rossz ötlet volt. – Mondja halkan nekem Rosalia.

- Azt hiszed ez vicces?! – Szól hozzám ingerülten és haragosan.

- Az én hibám. Én vettem rá. – Próbál védelmezni a barátnőm, de nem viheti el egyedül ezt..

- Nem. Az én hibám is.. – Castiel félbeszakít.

- Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?!

- Te? Aggódtál miattam? Már azt is rossz ötletnek gondoltam, hogy el mennyek focira, te meg még azt akartad, hogy focizzak is!! Miután kifáradtam még az után se foglalkoztál velem annyira!! – Kiabálom idegesen.

- Dehogynem! Elrohantam a fiúkkal a boltba, hogy hozzak neked valamit, amitől jobban lehetsz!

Lysander kiveszi Castiel kezéből a szatyrot, még mielőtt leb*szhatná a földre.

- Húh! Ez aztán nagyon jó randi volt! – Bosszúsan pillantok félre.

- Azt be akartam pótolni!

- Csak akartad?!

- Igen! – Kiabálja. Itt lett elege.

Aztán Castiel hátat fordított nekem és elment. Lysander utána rohant, Alexy meg itt maradt velünk. Nekem meg könnybe lábadt a szemem.

- Annyira sajnálom! Nem kellett volna.. – Szólal meg Rosalia.

- Felejtsd el. – Szipogok. – Ne hibáztasd magad.

- De..

- Ne..

- How dare you hurt my sister!! Whoáá! I will kill you!!! – Az utolsó mondatot már kiabálja.

(- Hogy merészeli bántani a hugomat! Whoáá! Meg foglak ölni!!!!)

- Hagyd.– Lebiggyesztem ajkaimat. Lecsúszik egy könnycsepp az arcomon. - Hazamegyek.

 Már indulnék is, de hirtelen megszédülök, és azon kapom magam, hogy Alexy karjaiban vagyok.

- Tegyél le. – Suttogom pislogva.

- Mit mondtál az előbb? Nem ettél ma még? Jézusom! – Aggódva szólal meg Benjamin.

Egy székhez lép, amin a táskája van és kivesz belőle egy szendvicset. Rosalia elveszi tőle, közben meg Alexy leültet egy asztalhoz. Leteszem a fejem és lehunyom a szemem. Nem akarok enni, már nem érzem, hogy éhes lennék, csak hányingerem van.

- Enned kell. – Mondja Rosalia.

Mind a ketten leültek mellém. A fejemet még mindig nem emelem fel. A szememből csak úgy árad a könny.. Nem így terveztem meg ezt a napot.

Fél perc után elkezdett rezegni a telefonom. Felemelem a fejem, utána elővettem a zsebemből a mobilt és megnéztem a kijelzőjét. Kaptam egy sms-t Castieltől. Azt írja, hogy találkozzunk.

- Mi az? – Kérdezi Alexy.

- Castiel.. Találkozni akar. – Szipogok.

- Mikor? Hol? Ne aggódj! Tuti ki akar békülni veled. – Biztatóan elmosolyodott Rosalia.

- Lysander biztos beszélt vele. – Alexy is nyugtatni próbál.

- Azt írja, hogy 10 perc múlva a Művész Kávéházban találkozzunk.

- Az itt van a közelben.. – Mondja Rosalia.

- De miért nem ő jön vissza ide?! – Akad ki Alexy. – Ezt illene így csinálni.

- Nem tudom.

- Lehet meglepi. – Rosalia rákönyököl az asztalra és szerintem azon gondolkozik, hogy ha ez tényleg meglepi, akkor mi lehet az.

- Azt is írja, hogy mindenképpen egyedül mennyek. – Megtörlöm a könnyáztatta arcomat.

- Akkor edd ezt meg és elkísérünk. – Nyújtja felém a szendvicset Rosalia, elveszem tőle.

- Azt is írja, hogy ti meg várjátok meg Lysandert. – Mondom.

- Mit ír még? – Kérdezi Alexy.

- Hát öö.. Azt is írja, hogy ne mondjam meg nektek, hogy hova mennyek.

- Mi van? Mér ne? Ez bolond. – Grimaszol Alexy.

Nem tudom, mit akarhat, de remélem, hogy békülni akar. Nagyon szeretnék jóban lenni vele és a karjai közt akarok lenni, miközben beszívom az illatát. Csókolni és ölelni akarom.