27. rész: Idióták mindenhol

Viktor szemszögéből:
Még is mi a fenét műveltem? Megőrültem. Én nem akartam bántani.. csak.. nagyon, tényleg nagyon felidegesített ez az egész. Úgy éreztem, hogy bennem, legbelül valamim elszakadt, vagy összetörött. A lányok csak úgy maguktól ide jöttek hozzám és imádtak. Bármit kérhettem, megtették. De Natasha nem olyan. Még soha senki se ütött vagy rúgott meg olyan, aki lány. Hihetetlen! És én ezen nagyon kiborultam. Azért is, mert szó szerint leszart.

Hogy most hogyan érzem magam? Dühös és szomorú vagyok. Amikor a kikötözött Natasha előtt álltam, akkor azt a pillanatot élveztem. Tetszett a vére illata és az, hogy mennyire rettegett. De én mindezt nem akarom. Nem akarok olyan lenni, mint amilyen az apám volt. Az a szemét megölte az anyámat és az öcsémet. Emlékszem arra az őrült gonosz vigyorára, amikor engem készült leszúrni. Arra is, hogy mennyire nem volt önmaga, meg arra is, hogy kinevetett, mert sírtam. Gyorsan fel kellett nőnöm, hogy aztán meg tudjam védeni magamat. Nem lehetek olyan, mint amilyen ő volt.

Most otthon vagyok a csendes sötét szobámban. A földön fekszem, miközben a plafont bámulom. A szívem dobogása lassulni kezd a lélegzésemmel együtt. Kiveszem a nadrágzsebemből a mobilomat és látom, hogy van egy pár nem fogadott hívásom és egy kevés SMS-em. Jut eszembe, meg van Natasha száma. Írok neki egy üzenetet: „Még nincs vége, bébi!” De amint elküldtem, meg is bántam. Mindenképpen meg szeretném beszélni ezt az egészet Natashaval, a kitisztult elmémmel.

A fejem sajog. Ezt jól elcsesztem.

Natasha szemszögéből:

Ahogy elolvastam az üzenetet, azon nyomban elkapott a félelem. Ez az egész átjárta a testemet, amitől elkezdtem remegni és egy pillanatra a lélegzetem is elakadt.

Castiel szakított el a rémisztő gondolataimtól és gyorsan kivette a kezemből a telefonomat, amit erősen szorongattam. Rosalia aggódó tekintettel nézett rám, majd a mobilomra. Aztán eszembe jutott egy kérdés: Honnan tudja a telefonszámomat? Ezt sejtem.. De a legnagyobb kérdés az, hogy mit tud még rólam?

- Megölöm! – Mondja összeszorított fogakkal a Vöröske.

- Ne aggódj, Natasha. Mi megvédünk. – Rosalia kedvesen rám mosolyog, amitől egy picit megnyugszom. Aztán talán egy percig csendben voltunk, de ezt egy újabb SMS szakította meg.

- Mi az? – Kérdezem félve.

De meg se várva a válaszát, kikapom a kezéből a mobilt és elolvasom.

„Bocsáss meg! Nem akarlak bántani.. Ezt meg szeretném veled beszélni veled. Rettentően sajnálom. Tudom, nem hiszel nekem, de szeretném, ha meghallgatnál!

                Viktor”

Közben Rosalia is elolvasta.

- Száradjon ki a lelked, te aljas! – Kiabálja a barátnőm.

- Mi van, ha megbánta? – Megnyalom a kiszáradt ajkaimat.

- Azt felejtsd el, hogy találkozni fogsz vele. – Néz rám komoly arccal Castiel.

- Ne aggódj. Nem tervezek ilyesmit. – Nyugtatom meg.

A két barátom nem hagyta, hogy Viktorra gondoljak, és hogy rossz kedvem legyen, ezért összehívták a mi kis csapatunkat, hogy szórakozzunk.

Testi fájdalmat már nem nagyon éreztem, csak akkor, ha például a lila foltot a lábamon megnyomkodom. Szerencsére gyorsan gyógyulok.

Lysander és Leigh házában találkoztunk, mert az övéjük szép és nagy, látszik rajtuk, hogy gazdagok. Armin kívül mindenki megérkezett.

Az előszobában állok Castiellel és Rosaliaval. Épp a cipőnket vesszük le, amikor Alexy ront ki a nappaliból.

- Natashaaa!!! – Üvölti, miközben felém rohan és elkap, azután szorosan átölel. Megfogja az arcom és a szemembe néz. – Most olyan élményben lesz részed, amit sose fogsz elfelejteni!

- M-mit??

- Gyere! – Belekarol a karomba és elkezd húzni a nappali felé. Amikor beléptünk, elállt a lélegzetem. Nem a gyönyörtől, mert itt semmi szép nem volt.. hanem attól a látványtól, amit a fiúk műveltek. Rosalia ide áll mellém és felsikolt.

- A büfim mindent bizonyít! – Ordibálja Kentin, aztán felröhög.

Félmeztelenül ül a kanapén egy dobozos sörrel a kezében. A barna haja kócos, és ha jól látom, akkor van valami benne.. Azt hiszem tészta. Közben Lysander ablakot nyit. Jól is teszi, mert büdös van. A kanapéról a párnák le vannak verve a parkettára. Ezzel szembeni tévé meg le van köpve. Minden hol chipses zacskók és üdítők. Piás üvegek és ruhák szerte széjjel.

- Ti normálisan vagytok? – Kérdezem, de tudom a válaszukat.

- Természetesen nem. – Válaszolt Rosalia mellől Leigh. Elmosolyodott.

- Mindent Kentin tett. – Lép ki a fürdőszobából félmeztelenül Dakota.

- Ne fogd már rá, te is benne voltál! – Kiabál rá Alexy.

- Nézzünk meg egy filmet. – Szólal meg Lysander.

- Melyiket? – Kérdezi Castiel, miközben leült a kanapé másik szélére. Én és Rosalia még mindig az ajtóban álldogálunk.

- Jááá!! Nézzünk filmet. – Dakota megrázza a nedves haját és felénk villant egy féloldalas szexi mosolyt. Okéé.. Brr…

Mindannyian befáradunk a szobába és leülünk a tévé elé. Én Rosalia és Alexy között ülök. Castiel meg mögöttem van.

- Tudom!! – Kiált fel Alexy.

- Mit?? – Kérdezi Leigh, miközben a DVD filmeket nézi. Igen, nekik van egy csomó filmük.

- Nézzük meg az alkonyatot. – Vigyorog, mint egy idióta.

- Anyád azt!! – Dakota megdobja Alexy-t egy piszkos ruhadarabbal, amit valahonnan felszedett.

- Ez így olyan kényelmetlen. – Mocorog mellettem Rosalia.

- Hozok párnákat. – Áll fel Lysander. – Gyere, Castiel. – Ő is feláll és kilépnek a szobából.

- Takarót is. – Szólok utánuk.

- Ajj.. – Összefonja a karjait Alexy. – De várjuk már meg Armint is. Mindjárt itt van.

- Mit csinál Armin? – Kérdezem.

- Nem tudom. – Közelebb hajol hozzám és a fülembe súg. – Szerintem kockul.

Felnevetek. Igen, biztosan azt csinálja. Hehe..

- Én mondok egy jó filmet. – Szólal meg Kentin. Belekortyol a sörébe. – Nézzünk Rambo-t.

- Dehogy nézzük meg! – Mondom.

- Jujj! Én tudok egy izgit. – Rosalia rá néz a fiúkra.

Közben a két fiú is megérkezik a párnákkal és a takarókkal. Castiel oda adja és a párna alá ülök. Mivel a takaró nagy, ezért jut Alexynek és Rosalianak is. A Vöröske visszaül mögém és hátra dőlök a lábára.

- Na, mit nézünk? – Kérdezi Lysander.

- Még nem tudjuk. – Mondja Leigh.

- Akkor nézzük meg a Téli mesét. – Lysander leül a kanapéra, középre.

- Mondom, én tudok egy izgit. – Ismétli meg Rosalia. - A felhők fölött 3 méterrel 1. részét.

- Az jóó! – Felcsillant a szemem.

- Szó sem lehet róla. – Mondja Castiel.

- Nézzünk horrort. – Leigh elkezd kutatni a „horror” polcon, azaz a horror filmek között.

- Benne vagyunk. – Röhög fel Kentin.

- Ne beszélj az én nevemben, és mindjárt jövök. Gyere Natasha! – Húz magával Rosalia a fürdőszobába. Elkezd turkálni a táskájában és kivesz egy vörös tangát és melltartót. Mit tervez?!

- Vedd fel! – Mutatja nekem.