26. rész: Megmenekültem..

(November 30. Szombat)

Castiel Viktor után akart rohanni, de Lysander leállította. Aztán ide sietett hozzám és átölelt, majd a fülembe súgta: „Annyira féltem.. Sajnálom..”. Én csak zokogtam. Közben Rosalia oda adta a fehér belebújós pulcsiját, ami eddig rajta volt. Miután felvettem, meghallottuk a rendőrök szirénáját. Ekkor Castiel felkapott, én átkaroltam a nyakát és a hátsó kijárat felé megindultunk. Akartam szólni, hogy az ajtó be van zárva, de nem bírtam megszólalni. Ám az még is nyitva volt. Biztos Viktornál volt egész végig a kulcs.

Sietünk Alexy autójához.

- Be kell vinnünk a kórházba. – Mondja aggódva Lysander.

- Ne! – Szakad ki belőlem.

- De megsérültél!

- Nem lehet. Nem akarok.. – Lesütöm a szemem.

- Mondj egy jó okot, amiért nem kéne bevinni téged a kórházba! - Szólal meg Castiel.

Közben beszállunk a kék hajú autójába. Engem beültetnek hátulra, Lysander és Castiel közé. Alexy a kormány mögé ült, Rosalia meg az anyósülésen.. Mindenki bekapcsolta a saját biztonsági övét, és Alexy már is kitolatja a kocsit a parkolóból.

- Szóval? – Rám néz a Vöröske és megfogja a kezem. A tenyerembe puszil. Olyan aranyos.. Ha elvesztettem volna… Ha csak arra gondolok, már is könny gyűlik a szemembe. Lenézek a kezeinkre.

- Az apámnak vannak ismerősei a kórházakban. Nem tudom mennyi, de van egy pár… Nem akarom, hogy megtudja valamelyik. Azt sem akarom, hogy mindenki sajnáljon.

Castiel összeszorította a fogait, és elfordította a fejét. Nézi, ahogy elhaladunk a házak mellett. Azt hiszem, most gondolkozik.

- Biztos nem árulnának be az apukádnak. – Néz hátra Rosalia.

- Dehogynem. – Felsóhajtottam.

- Minden rendben lesz. – Szólal meg Alexy is.

- És.. Benjamin tudja? – Kérdezem.

- Igen. – Mondja Lysander.

Visszaemlékezés:

Lysander szemszöge:

A foci nem volt olyan sikeres a lányoknak, mint ahogy azt elképzeltük. Még csak a labdába se tudtak bele rúgni, de szórakoztató volt. Viszont amikor Natasha rosszul lett, kicsit rosszul éreztem magam emiatt, de nem csak én voltam így. Látszott Castiel arcán, hogy kicsit bánta, hogy nem vigyázott rá eléggé. Azért jól szórakoztunk. Miután visszaérkeztünk a focipályára, a lányok már nem voltak itt. Először megijedtünk, hogy valami baj történt, de aztán felfogtuk, hogy valójában itt hagytak minket. Elmentünk megkeresni őket, az első tippünk: Natasha bátyja volt. Castiel tudta, hogy olyankor már dolgozott és azt is, hogy hol. Szóval elindultunk abba a cukrászdába, aminek nem emlékszem a nevére. Natasha sápadtnak nézett ki, de látszott rajta, hogy megbánta a dolgot. Ott egy kicsit vitatkoztak, aztán a Nem Normális haverom lelépett. Utána kellett mennem, hogy beszéljek vele.

- Castiel. – Rohanok utána, amikor felszállt a buszra. Pont az utolsó pillanatban értem utol.

Leült hátulra, leültem mellé.

- Mi van? – Kérdezi idegesen.

- Vissza kéne menned.. – Nézek rá komoly tekintettel.

- Minek? Látszik, hogy nem akar velem lenni! – Mondja.

- Miről beszélsz? Imád téged!

- Akkor mért nem próbálkozik?

- Próbál... Castiel, ő még ártatlan, nem ért ehhez!

Felsóhajt. Remélem, ezen most elgondolkozik.

- Meny vissza a barátnődhöz vagy megcsókollak, béküljetek ki vagy megfosztalak a hátsód ártatlanságától! – Rám néz, és szerintem hülyének gondol, de bírom Natashat és nem mehetnek szét.

- Jézusom! Haver! Na, ne már!

- Én komolyan beszélek.

- Jól van! – Feláll.

Végül sikerült visszaküldenem a barátnőjéhez. De amikor visszaértünk, Natasha nem volt ott.

- Hol van Natasha? – Kérdezi Castiel Rosaliatól és Alexytől, akik az egyik asztalnál ültek.

Rosalia feláll, és mint, ha valamiféle félelmet látnék a szemében.

- Te mit keresel itt?! – Castielre néz.

- Visszajöttem, hogy beszélgessek a csajommal.

- Az előbb írtál neki SMS-t, hogy találkozzatok a Művész Kávéházban. Oda ment.. – Mondja Alexy.

- Én nem küldtem neki SMS-t. – A zsebéhez nyúl, de nem találja a telefonját. – Nincs nálam..

- MICSODA?!! – Kérdezi hangosan és idegesen Rosalia. Leült, mert nem bírt tovább állva maradni.

Alexy felállt és így szólt:

- Nem tudom, ki akar vele találkozni, de van egy sejtésem.. Azonnal oda kell mennünk! Menjünk az autómmal, azzal hamarabb oda érünk!

- Mi a baj? A hangulat.. Olyan.. Bad.. (rossz) – Megáll mellettem Benjamin. – Történt valami?

- Lehet, bajban van Natasha.. Biztosan Viktor… megölöm! – Kirohant dühösen az épületből Rosalia.

- WHAT?! What happened? – Kérdezi félve Benjamin.

(- MI?! Mi történt? - …)

Alexy elmesélte neki röviden: Kamu SMS; Lehet, bántani akarják.

- Induljunk már! – Kiabál dühösen Castiel. Nem vitatkoztunk.. Elfutottunk Alexy kocsijához és már is indultunk oda. Benjamin is kiakadt, és hát.. angolul jól megfenyegetett minket. Hát.. Na, mindegy.

Jelenben:

Natasha szemszögéből:

Castiel végül beleegyezett abban, hogy ne menjünk a kórházba. Ennek örültem, mert féltem, hogy kitudódik ez.. Közben Lysander vissza adta neki a telefonját.

A fejemet a Vöröske vállára hajtottam, ő átkarolt. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot, hogy itt van velem és biztonságban vagyunk.

Közben Lysander felhívta a bátyámat, hogy minden rendben van velem, megmentettek. Átadta nekem a telefont és megnyugtattam. Azt is mondtam neki, hogy ma Castielnél alszom. Persze a tesóm nem akarta engedni, de végül belátta, hogy így is, úgy is ellógnék a Vöröskéhez. Azt is kértem, hogy ne mondja el apának.

Castiel átvitt magához és letett az ágyára. Feljöttek a többiek is, és Rosalia leült mellém.

- Annyira örülök, hogy nem esett semmi bajod, Castiel. – Mosolygok ré.

- Én viszont nem örülök, hogy te megsérültél.

- Mi lesz Viktorral? - Kérdezi Rosalia.

- Nincs bizonyítékunk, hogy ő tette. - Szólal meg Lysander.

- Dehogynem! Ott van a biztonsági kamera.

- Viktor nem hülye. Ismerem, tuti kikapcsolta a kamerákat. – Mondja Lysander.

- Francba! – Ökölbe szorítja a kezét. Megfogom és már is megenyhül Rosalia.

Ellátták a sebeimet, majd később el kellett menniük. Egyedül maradtam a Vöröskével..

Az ágyon fekszem Castiel mellett és egymás szemeit nézzük.

- Sajnálom azt, ami ma történt. – Suttogja.

- Boldog vagyok, hogy eljöttél értem. – Elmosolygok.

Aztán megcsókolt.

- Gitározz nekem. – Mondom vigyorogva.

- Lusta vagyok felkelni.

- Ha lusta vagy, akkor apáca leszek! – Tettetett komolysággal nézek rá.

- Már nem lehetsz. – Ő is komolyan néz.

- Még szűz vagyok! Lehetek.. – Kinyújtom rá a nyelvem.

- Nem, mert most veszem el. – Erre felém ereszkedik, de nem engedi rám a súlyát.

- Tessék?! – Döbbenten nézek rá.

Mielőtt még mondhattam volna mást is, az ő ajkait az enyémre tapasztotta. De a fejét eltoltam magamtól.

- Bűn elvenni egy kislány ártatlanságát. – Mondom és visszafojtom a nevetést.

- Az a bűn, ha nem ismered meg a szex ízét.

- Térj vissza a jó útra! Isten megbocsájt! – Nyelek egy nagyot. Ó my god!!!

- A-a. Jössz velem a sötétségbe, ahol majd ketten… - Félbe szakítom.

- Tévedtem. Isten nem fog neked megbocsájtani!

- Nem hát! – Felnevet.

Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

- Azért azt ne hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz. – Suttogom.

- Ezzel elkéstél!

Lelöktem magamról és felnevettem.

- Gitározz már! – Mondom.

Másnap reggel: (December 1. Vasárnap)

(Már december van és még mindig nem hullott le az első hópelyhek. Brühühü. Már annyira várom, hogy Castielt megfürdessem a hóban. Vagyok olyan erős, hogy a földre küldjem őt. MHMHMHMH!!!)

Viszont alig keltem ki az ágyból. Épp hogy csak kinyitottam a szemem és felültem, de már Rosalia puszilgat és ölel. Mennyi az idő? Álmos vagyok. Oldalra nézek és látom, hogy Castiel még alszik.

- Annyira aggódtaaaam! Rosszat is álmodtam.. Buliznunk kéne, amikor teljesen meggyógyultál! – Visítja.

Látom a Vöröske már mocorog.

- Halkabban. – Suttogom, miközben elenged, és a szemembe néz.

- Fáj valamid? – Már csendesebben beszél.

- Nem. Már jobban érzem magam.

- HELYES! – Kiáltja, és újra átölel.

- Megfojtasz! – Nyögöm ki.

Végül elenged megint és felsóhajt megnyugodva. Aztán a következő pillanatban meg Rosalia a földre kerül, mert a Vöröske lelökte az ágyról.

- CASTIEL!! – Kiabálja idegesen. Most ölni tudna a szemeivel.

- Csss.. – Suttogja Castiel, miközben a hátán fekszik. A fejét a párna alá helyezi és alszik tovább.

- Nyugi. – Felnevetek.

Ekkor Rosalia ráugrik a Vöröskére és a párnával elkezdi fojtogatni.

- Hé! – Kiabálom.

- Tudod, kit lökjél le az ágyról! – Mondja Rosalia.

Castiel fel akar kelni, de véletlenül megfogja Rosalia melleit.

Hirtelen a barátnőm és én se, nem tudunk mit reagálni erre.

- Kit fogdosol te?!! – Dühös képet vág Rosalia.

A Vöröske kinéz a párna alól és pislog. Aztán lelöki magáról.

- Azt hittem, Natasha vagy!

- Perszeee! PERVERZ! – Elkezdi ütögetni a párnával és én is beszállok.

- Natasha! Te miért?!!

- NE FOGDOSD A BARÁTNŐMET! – Kiabálom.

- IGEN! NE FOGDOSS! – Ő is üvölt.

Amúgy egyáltalán nem voltunk mérgesek, csak szórakoztunk. Szegény Vöröske.

Aztán kaptam egy SMS-t:

„Még nincs vége, Bébi!”