31. rész: Karácsony 2/2

A hó mindent beborít és gyönyörű fehér színben pompázik a város. Beszívom mélyen a friss levegőt, majd kifújom. Karácsony van!

- Tudod, milyen nap van ma? – Kérdezem.

- Ja, szerda.

- És karácsony!!! Mit kapok tőled?

- Az meglepetés, majd este megtudod. – Rám mosolyog.

Ettől úgy felgyorsult a szívverésem, annyira kíváncsi vagyok.

Kikapta a telefont a kezemből és engem kezdett el videózni.

  - Ne, – takarom el a kezeimmel az arcom. – most szörnyem nézek ki.

(- Mond csak.. Szeretsz? – Castiel hangjából érzem, hogy boldog.

- Igen, persze, hogy szeretlek.

- És szűz vagy még..

- PERVERZ!)

- Castiel! – Leveszem az arcomról a kezeimet és ránézek. Ő meg el kezd nevetni, ettől elvigyorodok. - Add ide a telefont.

Nyúlnék érte, de ő a magasba emelte. Felálltam, de a lábam megcsúszott és esnék le az ágyról. Castiel utánam nyúlt, a telefon meg kiesett a kezéből. Olyan gyorsan történt minden. A Vöröske elkapott és most a karjaiban vagyok.

- Jól vagy? – Kérdezi komoly arccal.

- Aham.

Váratlanul az ajkai az enyémhez érnek és vadul el kezd csókolni, amit viszonzok. Ekkor pont megcsörrent a telefonja, ami a földön hevert.

Nee! Megzavart minket. T.T

Leálltunk. Kiszálltam az öléből és mellé ültem. Megnéztem az arcát és halvány pírt fedeztem fel rajta. Ő is zavarban lehet. Felvette a padlóról a mobilt és ránézett a kijelzőre. Az arckifejezése megváltozott. Már nem azt a „játékos Vöröskét” láttam, hanem egy ideges Castielt. Milyen SMS-t kapott?

- Mi történt?

- El kell mennem.

Rögtön felkelt. A szekrényéből kivesz pár ruhát és elindul kifelé a szobából. Utána megyek, és még egyszer megkérdezem. Nem válaszol. Belép a fürdőszobába és bezárja az ajtót. Kevesebb, mint 5 perc múlva kijön felöltözve. Komoly tekintettel néz rám.

- Megtennéd, hogy megetetnéd és elvinnéd sétálni Démont?

- P-persze.

- Köszi. - Elmosolyog és nyom egy puszit a homlokomra. – Lysanderhez megyek. Valami baja van, ezért sietnem kell.

- Menj csak. Remélem jól van.

Már itt sincs. Azért megnyugodtam egy kicsit. Nyugi, Natasha! Csak Lysander, nem pedig egy nő!

Démon kíváncsian figyel engem, én meg felsóhajtok. Mit kéne előbb? Megetetni, vagy megsétáltatni? Még sose volt kutyám. Csak nem lehet olyan nehéz egy kutyával ellenni. Azt hiszem, előbb megsétáltatom, látszik rajta, hogy nagyon kell neki. Akkor gyorsan átöltö.. Ó, tényleg, fel vagyok már öltözve normálisan. Az a Castiel! Szép hely, mi? Hehe.

Kutyasétáltatás közben kaptam egy SMS-t a Vöröskétől:

20:00-kor tali a főtéren. Hozd az ajándékom!

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit vehetnék Castielnek. Volt pár ötletem, még is nehéz volt választani. Egy sál mellett döntöttem, mert Castiel nem szokott ilyet hordani. Amúgy is hideg szokott lenni mostanában. Szeretném, ha lenne rajta valami olyan, ami tőlem van.

( Később.) Ebéd a szülőkkel:

Összegyűlt az enyém és Castiel családja egy étteremben. Csak pont, hogy a barátom nem volt jelen.

- Castiel hogyhogy nem jött el? – Kérdezi Benjamin.

- Valami fontos elintéznivalója akadt. – Válaszolok.

- Értem.

Benjamin feláll.

- Örülök, hogy megismerhetem Castiel szüleit. Szeretnék panaszkodni róla egy kicsit. Már nagyon zavar, hogy—

Félbeszakítom.

- Benjamin!

- Mit tett? – Kérdezi Rex. (Castiel apja.)

- Még sose panaszkodtak róla. – Szólal meg az C. anyja.

- Soha? – Meglepődtem.

- Aham. Mindig jó fiú volt. Vidám és kedves volt kiskorában. Mindig csak dicsérték. Bár most már nagy és teljesen megváltozott, de mostanában amikor otthon vagyok, látom, hogy mosolyog, és ez boldogsággal tölti meg a szívem.

- Mitől változott meg? – Kíváncsiskodik az apám. Én is meg akartam kérdezni.

- 15 évesen egy lány összetörte a szívét és mély depresszióba került. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé mutatta ki a fájdalmát. Sorban hozta haza a lányokat, az nagyon bosszantott. Nem tudtam neki segíteni és—

- Ennyi elég lesz. – Megfogja Rex Lisa vállát. Lisa letörölt egy könnycseppet a szeméből.

Castiel erről sose mesélt.

- Miután ideköltöztünk, volt egy olyan érzésem, hogy itt az élete más lesz. Azt reméltem, hogy itt megváltozik. Azt kívántam, hogy boldog legyen. Egy nap nem jött haza, nagyon aggódtam. Rex vette észre, hogy hagyott egy cetlit, amire az volt írva, hogy a „szomszédban alszom”.

- Ez mikor történt? – Kérdezi furcsán az apám, miközben megtölti a poharát borral.

- Hmm.. Ha jól emlékszem, még azon a héten lehetett, mikor először ment a Sweet Amoris iskolába.

Micsoda? Jól emlékszem arra. Azt mondta, hogy kizárták, de valójában ő akart nálam lenni. Ó, drága Castiel.

- Annyira örülök, hogy jártok. – Lisa rám néz.

Közben megjön a kajánk, amit rendeltünk. Tovább beszélgettünk egyéb dolgokról.

- Rex. Hallom nagyon szereted a munkádat. – Mondja az apám.

- Honnan tudod?

Mi? Apa!!

Visszaemlékszik:

- Találkoztál a szüleivel? Na, mesélj csak! Olyan titokzatos az a bajkeverő, már akartam beszélni a szüleivel, csak még nem volt rá időm.

Bajkeverő? Höh, ugyan már. Jó fiú.. néhanapján. Hehe.

- Öhm.. A szülei sokat dolgoznak, ezért ritkán vannak otthon. Kedvesek voltak, csak Castielt sajnálom egy kicsit.

- Rossz szülő az ilyen. Szegény fiú alig látja a szüleit. Még is milyen nevelést kapott? Asszem, nekem kéne megnevelnem.

- Apa.. Te is ritkán vagy itthon a munkád miatt.

- ÖH! – Arcon csapja magát. – Rossz apa vagyok.

- Dehogy is!

Jelenben:

- Igen. Sokat dolgozom és szeretem is. A politika nehéz, de szórakoztató, nem tudom megunni. Munkamániás vagyok.

- Én is imádom a munkám. – Felnevet az apám.

Mindketten felnevetnek és elkezdenek arról beszélni, hogy hogyan végzik el a feladatukat.

- Rex.. – Szólal meg a tesóm. Castiel apja Benjaminra néz vigyorogva. – Miért kaptál kutya nevet?

- Ahh.. Ez lehangoló.. – Lehajtja a fejét sírást tettetve.

Lisa meg felnevet.

- A szülei csak szívatni akarták. – Mondja.

Egy percre se maradtunk csendben. Egyik téma után jött a következő. Míg végül eszükbe jutott, hogy karácsony van és megajándékoztuk egymást. Csak egy kis aprósággal.

- Jól kijönnek egymással. – Suttogja nekem a mellettem ülő Benjamin.

- Igen, feleslegesen aggódtam.

Amikor mindezeknek vége lett, rájöttem, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. 19:24 volt. Mivel egy kicsit messze voltunk, el kellett buszoznom oda, ahol a Vöröskével kell találkoznom. Az volt kb. 30 perc, mert kevés buszok járnak ilyenkor. Mondták a többiek, hogy szívesen elvisznek, de mindenképp egyedül szerettem volna menni. Eszembe jutott, hogy szegény Castiel mennyit szenvedhetett régen. Mindenképp meg szeretném védeni és boldoggá akarom tenni őt.

Megérkeztem. Castiel még sehol, úgy hogy várnom kell. Siessen, nagyon hideg van.

Castiel szemszögéből:

Leestem a lépcsőn, eltört a lábam és a telefonom kijelzője is betört. Itt szenvedek a lakásomban egyedül. Ma még semmit sem ettem, mert egy új dalszöveget írtam egész nap. Korog a gyomrom. Castiel! Gyere értem és vigyél be a kórházba.

Ja, és egyedül gyere, mert meg kell beszélnünk valami fontosat. Nem szívesen hozom fel a múltadat, mert ismerem. Szóval készülj fel.. Upsz, kicsit hosszúra sikeredett, bocs.                                Lysander

A múlt, amelyről senki sem tud. Mi fog történni?