33. rész: Kezdet

 (December 26.)

Natasha szemszögéből:

Tegnap nem meséltem el mindent Castielnek, ami a családi vacsoránál volt téma. Csak azt nem, amikor az anyukája a volt barátnőiről mesélt. Ha csak azokra gondolok, szomorú leszek, hogy Castiel nem mesélt róla. Ő ismeri a múltamat, én elmondtam neki mindet. De ha tényleg rossz és bántja, akkor nem piszkálom őt ezzel.

Most, hogy belegondolok, amióta beleszerettem Castielbe, azóta megváltoztam. Például már nem foglalkozok a blogommal -, ritkán felnézek és válaszolok pár kommentre. - Nem nézek rá más pasira, csak Castielre, és jobban oda figyelek, hogy hogy nézek ki. Meg még biztos van pár apróság, amit nem vettem észre.

Most a kádban ülök meztelenül és a gyűrűmet csodálom. Már lezuhanyoztam, csak kicsit félek kimenni. Az előbbi kínos volt.

A gondolataimtól Benjamin szakított el, kopogott és kedvesen szólalt meg.

- Natasha, bent vagy?

- Mit akarsz?

- Hoztam neked terhességi tesztet, a szobádba teszem. Majd valamikor csináld meg.

- Jó..

- Ja, és apa beszélni akar veled.

Köszi, Benjamin. Olyan kedves vagy, hogy szóltál apának. Kérlek, hagy "nyírjalak ki". Megtehetem, mert tesók vagyunk. Grr.. - gondoltam.

Akkor essünk túl rajta.

Apa a nappaliba várt. A kanapén ült és a tenyerét bámulta, miközben összevonta a szemöldökét. Észre se vette, hogy ott voltam, ezért megszólaltam.

- Ülj le mellém. - Hangja nyugodt, ahhoz képest, amilyen dühös képet vág.

Leültem mellé.

- Mióta ismered Castielt?

- Október eleje óta. - Felelem semleges hangnemben.

- Mióta vagytok együtt?

- 2 hónapja..

- Két hónapja.. Mond csak lányom, te eszednél vagy?! Hogy adhattad magad oda egy olyan fiúnak, akit ennyi ideje ismersz, méghozzá nem ismered eléggé! - Egyre jobban emelte fel a hangját, én meg mérges lettem rá, de visszafojtottam.

- Szeretem, szerelmes vagyok belé és ő is belém. Eléggé ismerem, hogy megbízhassak benne.

-  Ezt nem tudom felfogni.. - Félbeszakítom.

- Apa, ha nem is Castielben, de bennem bízhatnál.

- Védekeztetek?

- Igen. - Vágom rá rögtön a hazugságot. Ha megtudná az igazat, csak még jobban kiakadna.

Hirtelen megenyhül és felnevet, én meg értetlenül nézem, hogy mi olyan vicces.

- Erről a szituációról az anyád jut eszembe. Ő 16 éves volt, amikor elvettem a szüzességét, fiatalabban, mint te.

- Aha, csak ne menj bele a részletekbe.

- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra.

- Ígérem. Erős nő vagyok.

Reggeli után visszamentem a szobámba és a szekrényemből Castiel kedvenc zenéjét hallottam meg. Kíváncsian nyitom ki az ajtaját és ezt a hangot a Vöröske kabátjában találom meg. Itt maradt a telefonja és Lysander hívta. Nem volt időm felvenni, viszont nem sokkal később újra hívja, ezért felveszem.

- Castiel! Nem tudom hogyan, de megtalált.. A gengszter exed. Hallod, ez a nő nagyon ijesztő.. Hé! Ott vagy?

- Castiel jelenleg nincs itthon, próbáljon később kopogni.

- Milyen szexi az új hangrögzítőd, úgy érzem, egyből idecsinálok.

- Fuj, Lisander...

- Jah, bocs Moemi, nem tudtam h ennyire finnyás vagy..

- Haha, nagyon vicces...

- Várj... Natasha

És letettem. Szerintem ezt nem kellett volna hallanom.. gengszer ex? Moemi? Kik ezek? Höh, na mindegy. Ne kezdjek el ezen agyalni..

Elhúzom az ablakból a függönyt és kilesek. Vajon Castiel otthon van? Lysander felhúzott.

Bekapcsoltam a gépet és felnéztem facebook-ra. Van pár üzenetem és 15 értesítésem. Megnézem, kik írtak.

Lysander Sinclair Ainsworth: Szia. Az előbb a telefonban csak vicceltem, nem akartalak megbántani.

Natasha Grey: Nem bántottál meg.. de ki az a Moemi?

Lysander Sinclair Ainsworth: Csak egy random név volt.

Natasha Grey: és az a „gengszter ex”?

Eltel pár perc, mire válaszolt a kérdésemre.

Lysander Sinclair Ainsworth: Senki.

Natasha Grey: Oké.. és a lábad hogy van?

Lysander Sinclair Ainsworth: Egész jól. Nem tört el, csak kificamítottam a bokám.

Natasha Grey: Castiel azt mondta, hogy eltört.

Lysander Sinclair Ainsworth: Azt hittem, hogy eltört, mert fáradt voltam. Ezért mondtam azt Castielnek, de még nem tudtam elérni őt. Nem tudod hol van?

Natasha Grey: Nem, de később átmegyek hozzá.

Lysander Sinclair Ainsworth: Akkor kérlek, szólj már neki, hogy majd hívjon fel.

Natasha Grey: Megmondom neki.

Lysander Sinclair Ainsworth: J

Közben megnéztem a többi üzenetet. Az egyiket Rosalia írta tegnap: „Boldog Karácsonyt!!! <3<3 Majd mesélünk egymásnak.”  Válaszoltam neki. De nem ő volt az egyetlen, aki ilyesmit írt. Castieltől nem jött üzenet, viszont Benjamin küldött valamit. Csak zenéket.

Később Rosalia felhívott, és közölte, hogy szilveszterkor se lesz még itthon. Vagyis ebben az évben már nem találkozunk. Leigh elvitte Párizsba, milyen jó neki. Mindenki olyan elfoglalt.

A monitort bambulom és hirtelen beugrik minden emlék a tegnap estéről. Rögtön elpirulok, hol lehet most Castiel? Átmegyek hozzá.

Egy kék koptatott szűk farmernadrágot vettem fel, fehér rövid ujjas pólóval és fehér színű, lila pöttyös zoknival.

A cuccait beletettem egy szatyorba, a vöröskés sálát meg a nyakam köré tekertem. A pólómra rávettem a kabátom, utána felhúztam a fekete csizmám. Castiel telefonját a zsebembe dugtam, majd a szatyorral a kezembe kiléptem a házból. A hideg szél az arcomba csapott és nem volt kellemes érzés. Átsietek a szomszédba és csöngetek, de senki nem nyit ajtót. Akkor leülök a kis lépcsőre és megvárom, hogy hazaérjen. Semmi kedvem nincs visszamenni abba a házba, mert úgy is unatkoznék, viszont itt kint meg megfagyok.

Csak öt perc telhetett el, mikor kattanást hallottam mögöttem. Hátrapillantottam és a Vöröskét láttam meg az ajtóban. Egy fekete farmert és piros rövid ujjú pólót visel. Kíváncsi tekintettel figyel.

- Itthon vagy?

- Ja, ahogy látod.

- Nem nyitottál ajtót. - Felállok és felé fordulok.

- Gyere be - szája mosolyra húzódik.

Nem kellett kétszer mondania, azonnal megindultam befelé. Itt kellemes meleg van.

- Visszahoztam a cuccaidat. - felé nyújtom, ő meg elveszi tőlem, aztán leejtette maga mellé.

Egyre közelebb jött és neki szorított a falnak, lehajolt és szájon csókolt. Az ajka puha volt, és örömmel dugta át a számba a nyelvét. A nyelvünk összefonódott, teljesen elvesztem benne. Majd abba hagyta és rövid pillanatig a szemembe nézett, én meg elpirultam.

Démon választott szét minket, azzal, hogy elkezdett ugatni ránk. Felnevettem.

- Mi olyan vicces? – kérdezi.

- Az arcod.. csak olyan aranyos. Ó! Jut eszembe, Lysander beszélni akar veled.

Elővettem a zsebemből a telefonját és a kezébe adtam.

- Ő ráér.

A kutyája elkezdte húzni a nadrágját, közben morgott. Felnevettünk.

Viktor szemszögéből:

Napok óta azon agyalok, hogy mit kéne tennem Natashaval. Beszélni akarok vele, de nem találom a megfelelő időpontot. Bocsánatot akarok kérni tőle, de az őrült részem mást akar. Egy mocskosabb, perverzebb terve van, próbálom legyőzni.

- Hé, Viktor! Oda bent vagy? - Kiabál valaki kintről. Ez meg ki a f*sz?

A bejárati ajtóhoz vonszolom magam és kinyitom. A haverom, Dániel meg felvonja a szemöldökét.

- Dik, de pocsékul nézel ki, haver..

- Nem mondod, b*szódjá meg.

- Engedj be, k*csög.

Leültünk a konyhába az asztalhoz, ahol van cigi. Pont erre vágytam. Az elmúlt napokban túl sok cigarettát szívtam el, le kéne állnom.

- Na, mitől vagy ilyen?

- Van egy csaj, akit kib*szottul akarok..

- ÓÓóóó!!!! Értem én, haver. – el kezd röhögni.

- Fulladná má’ meg, k*cs*g.

- Hallod.. – kezdi.

- Nem, b*zd meg, süket vagyok. – Kikészít…

- Gyere má’ el a parkba, ott várnak minket a többiek.

- Mér a parkban?

- Mer’ szívatás lesz, tudod. Beavatjuk az új csávót.

Felsóhajtok, végül megadom magam, és elkezdek öltözködni.

Amikor megérkeztünk, mindenki röhögött és sört ittak. Leültem. Dániel megkínált egy dobozos sőrrel, amit szívesen fogadtam el. Felbontottam és már kortyoltam is a frissítő hideg folyadékot. Nem sokkal később egy nem várt személyt pillantottam meg. Natashat és a pasiját. Kedvem támadt szét verni valakit, de visszafogtam magam és inkább újra elszívtam egy cigit. Röhögcsélnek, és egy kutyával játszanak, a haverjaimra meg nem is figyelek, amíg az arcomba nem dobnak egy hógolyót. Dühösen meredtem Dánielre, ő meg leült mellém.

- Kit bámulsz? – elkezdi nézegetni a tájat, ahol csak néhány ember szórakozik. Végül meg akad a szeme és oda mutat. – Az a nő a sulinba jár, ott az a vörös cica! – hirtelen felpattan mellőlem és döbbenten néz rám. Ennek meg mi a baja?

- Mi van? – kérdezem.

- Te abba a nőbe vagy szerelmes. Igaz?

- Olyasmi.

- B*szódj meg, hallod. Nem ajánlom őt, a csávója.. mindegy.

Ez most nagyon felkapta az érdeklődésemet. Mi van azzal a fickóval? Ismeri?

- Folytasd.