34. rész: Váratlan esemény

Reklám: Neki kezdtem egy új csj. sorozatnak és ez Lysanderes. Ha érdekel valakit, akkor itt a link:
http://veszelyeselet.blogspot.hu/

Jó olvasást! :3

(December 26., csütörtök)

Viktor szemszögéből:

- Castielnek hívják és hát elég híres volt valahol.. honnan is jött.. – közben visszaült mellém. - Mindegy, arra nem emlékszem, csak azt tudom, hogy dolga volt a maffiával. Valakit szétvert onnan, és fenyegetőzött. Nem tudok részleteket.

Mi dolga lehetett a maffiával? Érdekes. Az se biztos, hogy amit mond, az igaz e. Viszont abban biztos vagyok, hogy idegesítő és nagyon útban van, legszívesebben eltenném láb alól, de nem tehetem. De hogy a maffiával? Ugyan már, akkor már rég nem élne, itt valami másról lehet szó.

Castiel magához húzza Natashat és átöleli, majd homlokon csókolja és nevetnek. A hideg kiráz tőlük és grimaszolok. Ökölbe szorítom a kezem és mély levegőt szívok, hogy visszafojtsam a dühöt. De késő volt már.. Az a látvány, amit láttam, kib*szott undorító volt, utáltam Castiellel látni, és utáltam, hogy vidámak.

- Hé, haver.. Jól vagy? – tudakolta Dániel. Nem válaszoltam, mert egy hang se jött ki belőlem, csak egy kis morgásféleség. – Basszus.. Hé, nyomorékok! – szól oda a többieknek. - Viktor kikészült, csináljatok már valamit. Tiszta ijesztő a tekintete.

- Viktor, engedd ki a dühöt, sikíts – mondja valamelyik haverom, de most nem vagyok képes felismerni, hogy melyiknek a hangja volt.

Aztán a következő pillanatban mozdultam. Elindultam a szerelmes pár felé, a többiek meg próbáltak visszatartani, az egyik meg is fogta a karom, de bevertem egyet neki. Nem hallottam semmit se, csak azt, ami a fejembe szólt. Egy mély gonosz hang.. „Ölj! Ölj! Ölj! …”. Ölni nem akartam, de verekedni igen.

Ahogy közeledtem feléjük, Castiel megpillantott és a vidám arcát egy dühös, megvető arc váltotta fel. Natasha is elfordította a fejét, és ahogy meglátott, elbújt a csávója mögé. A haverjaim hirtelen rám ugrottak és én meg nem bírtam megtartani az öt hülyegyereket, - mert, hogy rajtam kívül annyian jöttünk el -, ezért a földre rogytam és felnyögtem fájdalmasan a súly miatt. Motyogtam valami káromkodás félét, közben láttam, hogy a szerelmes pár elmenekül előlem. Ma megölök valakit!

- Nyugodjá’, haver! –kiabálja a fülembe Dániel. – Szívjunk el egy cigit és menjünk csajozni. Majd máskor szívatjuk Adam-et.

Hallottam, hogy Adam felnevetett – új fiú. Aztán pár perc múlva kiszállt a testemből az égető indulat és már nyugodtabban lélegeztem fel, amikor mindenki leszállt rólam. Feltápászkodtam és megpillantottam, Adam arcképét. Őt ütöttem meg, most hirtelen megbántam.

- Bocs, haver – kértem elnézést, mire ő elvigyorgott.

- Semmi gond.

Adam a zsebéből elővett egy zsebkendőt, és az ajka jobb szélére tapasztotta, hogy beszívja a vért.

Natasha szemszögéből:

Amikor észrevettem, hogy Castiel arckifejezése megváltozott és Viktort nézte, komolyan megijedtem. Felénk jött, nekem meg halálfélelmem lett, a szívem és a pulzusom felgyorsult, a szemeim kikerekedtek és úgy figyeltem a következő másodpercekben. Aztán pár fiú Viktorra ugrott, és láttam, hogy mozdulni se bír tőlük, ez egy picit megnyugtatott, de csak azért, mert így el tudtunk menni. A Vöröske magához hívta a kutyáját, a rajta lévő hámra rácsatolta a pórázt és már indultunk is ki a parkból, egyenesen hazafelé. A barátom végig a kezemet fogta, a bőre meleg volt, a keze férfias és úgy éreztem, hogy mellette biztonságban vagyok, ezért már nem féltem annyira. Egyszer hátranéztem, hogy követ e minket Viktor, szerencsére nem tette.

Beléptünk Castiel házába, azután elengedte a Démont. Pár meleg ruhadarab és cipő levétele után a Vöröske szobájában kötöttünk ki. Leültem az ágyára, ő meg az ágya melletti – gép előtti – forgós székre tette le a fenekét. A szürke szemeivel rám meredt, a térdeire támaszkodott és a két tenyerével megtámasztotta a fejét, azután elmosolyodott.

- Mit nézel? – kérdezem zavartan egy kis idő után, és éreztem, hogy egy kis halvány pír megjelenik az arcomon.

- Jól nézel ki – mondja lágy, kellemes hangon.

- Tudom.

Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a telefonom csörgése megzavarta, én meg összerezzentem. Ez ijesztő volt.. vajon ki hívhat? - Gondoltam, közben kivettem a farmer zsebemből, kijelzőre pillantottam, és Alexy nevét láttam meg. Fogadtam a hívást, és kihangosítottam.

- Sziiiaaaa Natasha - üvölt Alexy, felsóhajtott. Köszöntem én is, Castiel meg közben mellém ült. - Hiányzol, hiányzik Magyarország, a többiek, mindenki, minden. Megőrülök. Utálom Londont.. - mondja szomorú hangon, és biztos vagyok benne, hogy az utolsó mondatot nem gondolta komolyan.

Eközben a Vöröske beült mögém és a hasamnál átölelt, az állát a vállamra helyezte.

- Haza akarok menni, de itt kell maradnom Arminnal a szüleink miatt.

- Kibírod, és inkább menj, szórakozz, érezd jól magad és ne csak a szobában ücsörögj.

- Haha. Erre felé rengeteg butik van, asszem meg kéne néznem azokat. Csak egyedül olyan unalmas..

- Hívd el Armint.

- Ah, az lehetetlen.. - szünet. - Most is csak a seggét lapítja, és rombolja az agysejtjeit - suttogja. Felnevettem.

- Értem.

Éreztem Castiel meleg leheletet a nyakamon, nekem meg megbizsergett mindenem. A Vöröske a hasamra helyezte a két tenyerét, én meg összerándultam, mert csikis vagyok.

- Castiel – motyogom.

- Jaj, le kell tennem. Majd hívlak, szia Natasha – letette.

Castiel a nyakamba nevetett és oldalra dőlt velem együtt, el nem engedve engem. Felé fordultam, a lábaink összegabalyodott, a kezeit a hátamra helyezte, én meg a fejem alatt lévő karját használtam párnának. Az arcán két gödröcskét fedeztem fel. Kisfiús vigyora a szívembe hasított, ó de szerelmes vagyok. Elmerengtem egy pillanatra a mosolyába, majd eszembe jutott valami.

- Jut eszembe.. neked nem kéne felhívnod Lysandert?

- Ráér - szorított az ölelésén.

- Nem, Castiel. Hívd fel.

Lysander biztosan még most is Castielt próbálja elérni.

- Nem akarom.

Felsóhajtottam.

A kezemben lévő mobilomban Lysander számát kerestem, meg is találtam, pont sikerült rácsörögni, és kihangosítani az utolsó pillanatban, mert hirtelen a Vöröske kivette a kezemből.

- Szia Natasha, helyzet?

- Szia, ki vagy hangosítva és Castiel itt van.

- Köszönöm Natasha, te olyan kedves vagy. – Hangja nyugodt.

Kuncogtam.

- Hello, na mi van? - szólalt meg a Vöröske.

- Castiel, téged aztán el lehet érni. Mi van, bekebelezett a szerelem? Egy ideje nem gyakoroltunk és nem sokára fellépésünk lesz. Amúgy nem tört el a lábam.

- Az jó, mármint, hogy a lábad rendben van, viszont a koncertről teljesen megfeledkeztem. Hallod, halasszuk már el.

- Feldugok a seggedbe egy répát, ha nem kapod össze magad holnapra. Gyere át hozzám, és szakadj el egy kicsit Natashatól. Féltékeny leszek!

- Remélem, nem töröm össze ezzel a szíved, de nincs esélyed nálam.

A két fiú felröhögött, aztán egy kis szünet után újra megszólal Lysander.

- Holnap 13:00-ra gyere át. Szia Natasha - és letette.

Pár másodperc csend után visszaadta a telefonomat, megnéztem az időt és lenémítottam, utána letettem a számítógép asztalára, ami az ágya mellett van és felálltam. Szembefordultam vele, hogy ránézzek az arcára, közben leültem a forgó székébe. Keresztbe tettem a lábam, a karomat meg a szék karfájára fektettem, miközben kényelmesen hátradőltem.

A Vöröske most nem mosolygott, de a szemében láttam, hogy jó kedve volt.  Felült és a pillantásunk összeakadt.

- Nézzünk meg egy filmet – szólal meg. – Horrort.

- Azt nem este kéne? – nevettem.

Mielőtt Castiel bármit is válaszolhatott volna, elkezdett rezegni a telefonom.. megint. A Vöröske elvette és megnézte mi az, közben láttam az arcán, hogy nem nagyon örült, hogy megint megzavartak. Felém nyújtotta és elvettem. Most nem hívtak, hanem egy üzenetet kaptam Benjamintól. „Gyere haza. HELP!”. Ahogy elolvastam vissza is tettem az asztalra, a barátom meg kíváncsi tekintettel nézett rám.

- Haza kell mennem.

- Szuper.. – mondta morcosan.

- Visszajövök estefelé. Te meg addig gyakorold a dallamot, amit Lysanderrel fogsz előadni.

- Jó-jó.. De este horrort nézünk.

- Oké

Erre elvigyorodott, nyomtam egy puszit az arcára és siettem haza. Elképzelésem sincs, mi baja lehet a bátyámnak, de kicsit aggódtam érte, mert ő nem szokott ilyeneket üzenni. Rohantam, ahogy csak tudtam, belöktem a bejárati ajtónkat és hatalmas meleg füst fogadott. A szívem a torkomba ugrott, és felköhögtem, ahogy beszívtam a füstöt, a torkomat marta.

- Benjamin! – sikoltom. – Hol vagy?!

- Itt vagyok.

A konyhából hallottam a mély hangját, azonnal oda siettem, közben a kezemet a szám elé tettem. Épp ablakot nyitott ki, én is így tettem.

- Mi történt? – kérdezem türelmetlenül, idegesen.

- Valaki bedobott egy égő papírt az ablakon.

- Mi-micsoda? – dadogom. Újra felköhögtem, de a füstöt már kezdte felváltani a friss tiszta levegő.

- Szerencsére hamarabb észrevettem a tűzet és eloltottam. De a fél konyha szétégett – a kezeit ökölbe szorította, visszafojtja a dühét. Elé állok és átölelem.

- Te jól vagy? Apa hol van?

- Apa már elment dolgozni, én meg.. – szünet. – Jól vagyok, de ha megtudom ki tette, esküszöm a saját kezemmel ölöm meg!

Volt egy sejtésem ki tehette. Csak egyetlen egy személy lehetett, csak egyetlen egy személy akart nekem, velem együtt a szeretteimnek fájdalmat okozni.. nem más, mint Viktor. Ennyire még soha senkit sem gyűlöltem.

- Benjamin.. – suttogom, aztán elengedem és felnézek a szemeibe. A hajába túr a jobb kezével, a másikat még mindig összeszorítja. Megfogom a bal kezét, és nyugtatni próbálom.

- Felhívom apát.. – a farmer zsebeibe nyúl, de nincs ott a telefonja. – Basszus! A telefonomnak annyi.. ott volt a pulton..

- Itt az enyém – én is elkezdem keresgélni, amikor rájövök, hogy Castiel szobájában hagytam. – Castielnél hagytam, átmegyek érte. Addig.. a szobámban van ásványvíz, idd meg.

Bólintott és siettem a szomszédba. A sírás kerülgetett, nem hiszem el, hogy ilyen velünk is megtörténhet. Bosszút akartam állni, de.. az nem old meg semmit. Futottam és futottam.. Belöktem a bejárati ajtót, de ahogy teljesen kinyílt, lefagytam. A lábam a földbe gyökerezett, a szemem megakadt Castielen és egy másik nőn, aki épp a Vöröske karjaiban volt. Úgy ölelte a csaj a pasimat, mintha tőle függne az élete. Nem.. nem, nem, nem és nem!! Castiel háttal állt nekem, így nem vett észre. MI A FENE FOLYIK ITT?!

Nem tudtam tisztán gondolkozni, a harag –, ez és az előbb történtek - ellepte az elmémet és ökölbe szorítottam a kezem. A szemöldökömet összehúztam, és kib*szott dühös képet vághattam. Majd pár másodperc múlva a csaj elengedte a pasimat, a Vöröske meg megérezte a jelenlétem, ezért megpördült és a szemünk összekapcsolódott. Ziháltam és ölni tudtam volna, de visszafogtam magam.

- Ő ki? – tette fel a kérdést a csaj. Ránéztem.

Hosszú egyenes szőke haj, zöld szemek, karcsú test, nagy mellek. Csak ezeket figyeltem meg gyorsan, aztán a szemem visszatalált Castielre.

- Natasha, ez nem az..

Nem akartam végig hallgatni, ezért elrohantam. Vissza, haza, be a szobámba. Benjamin az ágyamon ült és az 1 literes műanyag üvegre tekerte vissza a kupakot. Mélyeket sóhajtottam, hogy leküzdjem a dühömet, de beleremegtem. Benjamin észrevette, hogy valami történt, ezért ide sietett hozzám. Két tenyerébe fogta az arcom és megemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. A könnyeimet már nem bírtam visszafogni, úgy potyogtak ki, mint ha valami vízesés lennék. Benjamin magához szorított és a hátamat simogatta, arra várt, hogy mondjak valamit. El akartam neki mesélni, mit láttam, de abban a pillanatban nem bírtam megszólalni. A szívem őrjítően dübörgött a mellkasomban, lehunytam a szemem és vártam, hátha megnyugszom. De folyamatosan az előbb történtek jártak a fejemben. A tűz.. Castiel és egy csaj. Nem tudom felfogni, hogy ez tényleg megtörtént.

A következő pillanatban Castiel hangjára lettem figyelmes. Mögöttem szólalt meg, ez a hang úgy hangzott, mint ha kétségbe lenne esve. Mondott valamit, de nem sikerült megértenem, csak a folyamatosan nagy ütemben verő szívemet hallottam. Dam da-damm.. damm da-damm…

Ki volt az a csaj? Mi történt? Hisz a Vöröske nem tenne olyat. Ő nem olyan..

Castiel szemszögéből:

Következő részből..