41. rész: Szeretlek

Ám amikor kinyitottam az ajtót, elállt a lélegzetem. Nem hittem a szememnek. Ez most álom?

- Ca-Castiel… -

Castiel az ágyamon ült, a kezében egy gitárral. Elkezdett játszani valami számomra ismeretlen dallamot, és énekelt. Castiel a szobámban van és énekel, és nem tudom, hogy csak hallucinálok. Most veszem észre, hogy a földön, az ablakpárkányon, az éjjeliszekrényemen gyertyák vannak, amelyek kellemes illatot árasztanak. Az ágyamon egy hatalmas nagy rózsa csokor hever, ami gyönyörű. Ledermedtem, bekönnyeztem. Elakadt lélegzettel hallgattam a Vöröske hangját, ami olyan szép volt. Nem csak a hangja, ami a szívemet melengette, hanem az is nagyon tetszett, amit énekelt.

Meghallgatnád a bocsánatkérésem?

Csak egy perc az egész

Hol is kezdjem?

Bármi is történt

Sosem akartalak megbántani

Hogy okozhattam neked ennyi fájdalmat?

Ha azt mondom, sajnálom

Elhiszed nekem?

Hallgass meg

Mondd, hogy nem hagysz el

Ha azt mondom, sajnálom

Meg tudsz nekem bocsátani?

Ha azt mondom, mindig számíthatsz rám

Elhiszed?

Elhiszed nekem?

Minden újabb szó

Csak olaj a tűzre

Nincsenek mentségek

Nincs magyarázkodás

Higgy nekem

Ha semmissé tehetném a hibám

Mindenem odaadnám

Ha azt mondanám

Már megtisztult a lelkem

S ha megígérném

Hogy összeszedem magam

Kinyitnád nekem az ajtót

S beengednél?

Elfogadnál olyannak, amilyen vagyok

S nem olyannak, amilyen voltam?

Amilyen voltam…

Ha azt mondom, sajnálom

(Ha azt mondom, sajnálom)

Ha azt mondom, sajnálom

(Ha azt mondom, sajnálom)

Ha azt mondom, sajnálom

Meg tudsz nekem bocsátani?

Ha azt mondom, mindig számíthatsz rám

Elhiszed nekem?

(Daughtry – sorry)

https://www.youtube.com/watch?v=e6oYmHdMWzw

Amikor befejezte, könnyes szemekkel rám nézett azokkal a szürke szemeivel, amelyek a megbocsátásomért könyörögtek. A gitárt letette maga mellé, felállt és a kezébe vette azt a hatalmas rózsacsokrot. Észre se vettem, hogy időközben a táskám leesett a vállamról, még azt se, hogy lecsúszott pár könnycsepp az arcomon.

Castiel felém nyújtotta a csokrot, én meg remegő kezekkel elfogadtam és beleszippantottam a gyönyörű virágba, amelytől majd nem elbőgtem magam. Úgy hogy beleharaptam az ajkamba, hogy visszatartsam. Nem akarok ennél jobban sírni, nem akarok… de nem bírom visszatartani, és csak potyognak a könnyeim.

A csokrot szorongatva felpillantottam a Vöröskére, neki is nedves volt az arca.

- Annyira sajnálom… Kérlek, bocsáss meg, hülyeséget csináltam. Szavakkal nem tudom elmondani, mennyire megbántam, amit tettem. Megvolt az okom, meg akartalak védeni, de így még nagyobb fájdalmat okoztam neked – szaggatottan mély levegőt vett, lehunyta a szemét. Egy kis néma csend következett, melyben csak a légzésünk hallatszott. Majd felnyitotta a szemét és folytatta. – Meg tudnál nekem bocsátani?

Még mindig nem tudtam megszólalni. Castiel itt van, és éppen bocsánatot kér. Tényleg megtörténik.

- Persze nem muszáj most azonnal válaszolnod – mondta. A hangja végig oly szomorú volt, hogy nem bírtam ellenállni neki. Meg akartam ölelni és csókolni. A finom illatát akartam érezni, amit a mai napig is lehet érezni a párnámon. Emlékszem, azt szorongatva aludtam el. Abba fúrtam bele az arcomat és sírtam. De nem csak a párnámon volt az illata… de mindegy.

- Ca-Cast… tiel… - nyögtem ki rekedt hangon.

A karomat leejtettem magam mellé, közben a rózsacsokor kiesett a kezemből. A lábam remegett, de nem foglalkoztam vele. Az ajkamat biggyesztettem le és a homlokomat ráncoltam, könnyeztem, de már nem is próbáltam visszatartani. A Vöröske karjaiba ugrottam, átöleltem a nyakánál és szorosan tartottam magamhoz. A lábaimmal átkaroltam a derekát és a nyakába fúrtam a könnyáztatta arcomat. Ő megtartott engem és a hátamon megéreztem a kezeit.

Egymást ölelve sírdogáltunk. Nem akartam elszakadni tőle, nem akartam elengedni, nem akartam újra elveszíteni. Őt akartam. Szeretem.

Pár perc telt el, amikor felemeltem a fejem és a szemébe néztem. A könnyektől csillogott a szeme.

- Szeretlek – suttogta. – Mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak.

- Én is szeretlek.

A következő pillanatban az ajkaink összeért, amelyek oly puhák voltak. Én meg úgy éreztem, hogy elolvadok, ezért a Vöröske a combomat fogta, hogy megtartson. Átadtam magam az érzésnek és éreztem, hogy közben felforrósodik a levegő. A selymes puha vörös hajába túrtam az ujjaimat, ő meg kiszedte a hajamból a hajgumit, azután az ágyra fektetett és fölém magasodott. Hallottam, hogy leesik a padlóra a gitárja, de nem foglalkoztunk ezzel.

A szívünk gyors ritmusban dübörgött a mellkasunkban egyszerre és a külvilág megszűnt. Csak mi ketten voltunk. Ebben a pillanatban sokkal nyugodtabbnak éreztem magam és boldog voltam, hogy itt van velem a szerelmem.

Tovább csókolóztunk, amíg csak bírtuk. A nyelveink összefonódott és jó érzéssel töltötte meg a sérült szívemet. Majd annyira eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézzen. Felnevettem és örömömben elsírtam magam. A hüvelykujjával letörölte rólam a könnyeket, gyengéden megpuszilta a homlokomat, az orrom hegyét, aztán az ajkaimat. A homlokunk összetapadt és az ajkát nyitotta, hogy megszólaljon.

- Jól áll neked a fekete – mosolygott.

- Tudom, de a vöröset jobban szerettem.

Aztán újra megcsókolt. Újra és újra. Majd ismét elhúzódott tőlem és a homlokomra fektette az övét.

- Hiányoztál – szólalt meg halkan levegőt kapkodva.

- Soha többért ne hagyj el!

- Nem foglak.

- Ígérd meg.

Lemászott rólam, és leült mellém. A hajába túrt és felsóhajtott.

Ebben a pillanatban nem akartam tudni, miért ment el, nem akartam megtörni ezt a pillanatot. Csak élvezni akartam és ezt is tettem. Közelebb férkőztem hozzá és átöleltem hátulról, a fejemet a széles vállára hajtottam és mély sóhaj szakadt ki belőlem. Lehunytam a szemem, ő meg a tenyerét az én ujjaimra fektette. A szíve olyan gyorsan dobogott neki még most is, mint az enyém.

- Castiel – kezdtem. – Még egyszer nem tudnám elviselni azt a fájdalmat – megint a sírás kerülgetett. Már elegem volt ebből, ma tényleg sokat sírtam.

Leszedte magáról a kezemet, elhúzódtam tőle, ő meg megfordult. A két tenyerébe fogta az arcom, mélyen a szemembe nézett és megszólalt.

- Ígérem. Nem foglak elhagyni többért. Soha. Soha, soha és soha.

Magához ölelt és újra csókokkal halmozott el, a számtól haladt lefelé a nyakamig. A kezei lecsúsztak az arcomról, érintve a vállamat, a karomat és a csípőmet. Édes puha ajka épp hogy érintette a bőrömet, amitől a hideg rázott ki. Közben hátrafelé dőltem, magammal húzva a Vöröskét, végül egy párnára tettem le a fejem. Castiel ismét felettem volt, én meg a szürke pólója alá nyúltam és végig simítottam a gerincén.

Édes mosolyát éreztem a nyakamon, én meg neki álltam levetkőztetni. Szóval felhúztam a pólóját, amiből ő kibújt, így láthatóvá vált az izmos felsőteste. Egyik tenyerébe fogta az arcom, a másik karjával pedig azon támaszkodott és ismét belekezdtünk szenvedélyes csókcsatánkba. Magamról is lekerült a felsőm, a melltartóm és meztelen felsőtestünk összeért, amitől éreztem, hogy picit elpirulok.

Minél közelebb akartam magamhoz tudni, a súlyát is érezni akartam, mert így tudtam, hogy tényleg itt van, és nem álmodom. Eggyé váltunk és boldogok voltunk. Felemelő érzés volt újra magamhoz ölelni, a karjaiban lenni, az édes ajkait a számon érezni, az elbűvölő szürke szemeit látni, az egész testét és meleg leheletét bőrömön érezni, hangját hallani és azt is imádtam, ahogy felfaltuk egymást.

Már besötétedett, amikor még mindig egymás karjaiban feküdtünk. A Vöröske elaludt, én meg a mellkasán pihentettem a fejem és végigsimítottam a csupasz mellkasán. Közben a szívverését hallgattam, ami már nem vert olyan gyorsan, mint pár órával ezelőtt. Mosolyogtam és felpillantottam az arcára. Feltámaszkodtam a karomra és apró csókot hagytam az ajkán. Semmit nem reagált. A kezembe vettem egy kis fekete tincsemet és a hajszálak végével végigsimítottam Castiel száján, amitől ő tőlem elfordította a fejét. Megemeltem a takarót és bebújva magamra terítve a mellkasára ültem. Megint megcsináltam azt a mozdulatot a hajammal, amit az előbb. A tenyerével megdörzsölte száját. Már majdnem újra megcsikiztem, amikor ő hirtelen felnyitotta a szemét és rám nézett.

Szexin elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy – szólalt meg lágy hangon.

Halvány pír lepte el az arcom

Megpördülve fölém emelkedett és izzó ajkaival betapasztotta a számat, beszívta az alsó ajkamat. Azután elhúzódott tőlem annyira, hogy a szemembe nézzen. Már nyitotta az ajkait, amikor váratlanul csengettek.