56. rész

Ééés itt a kövi réész. Köszönöm ezt a sok oldalmegtekintést, hihetetlen, hogy ennyi összegyűlt és ennyien olvassátok a blogot. *-* ~Jó olvasást! <3

Natasha

Másnap reggel. Egy hétfői napon, amelyen nem csak a kedvem volt pocsék, hanem az időjárás is. Az égbolt teljesen beborult, az eső is csepegett, de hajnalban pedig úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Hideg pedig úgy megcsapott, hogy azt hittem ott fagyok jéggé. Főleg a szobámban, ahol nem ment a fűtés, és ki voltam takarózva. Nagyon rossz volt, brr.

S most, felöltözve melegen, elindultam a suliba. Bár legszívesebben inkább otthon maradtam volna, de nem lehetett. Egy csomó tantárgyból le vagyok maradva, sokat kéne tanulnom. Ajj, de annyira nincs kedvem. Pedig muszáj lesz, ha nem akarok megbukni, és ez vonatkozik Castielre is.

A buszon ültem, amikor kivettem a telefont a zsebemből azzal a céllal, hogy zenét hallgatok, de eszembe jutott, hogy elfelejtettem tegnap megnézni a másik három üzenetet. Kicsit bűntudatom lett, amikor Rosaliáét olvastam.

„Talizunk??:3”

Ez az üzenet után egy órával később pedig kaptam tőle még egyet.

„Nagyon elfoglalt vagy mostanában. TALIZZUUUUUUUNK <3”

Felsóhajtottam, és gondolkoztam, hogyan kérhetnék tőle bocsánatot meg ilyenek. Majd a suliban beszélek vele.

Kaptam üzenetet Alexytől is. Azt írta, hogy hogy vagyok, meg írta, hogy lépjek fel facebookra. Ó tényleg, a facebook. Meg is feledkeztem róla.

Az utolsó üzenet pedig a kártya feltöltéssel kapcsolatban jött, azzal nem is foglalkoztam. Mivel a telómon van net, ezért felléptem a facebookra. Volt egy pár üzenetem meg értesítésem is. De amin először meglepődtem az az volt, hogy valaki bejelölt ismerősnek. Először viszont inkább az üzenetekkel foglalkoztam, és szinte Rosalia egy regényt írt nekem.

Rosalia Delacroix

Van pár ruha ami nem kell nekem, majd neked adom, ha jók rád. Újak, csak egyszer próbáltam fel őket. Annyira nem tetszenek nekem, de te imadni fogooddd! *-*

12:32

Webes felületről küldve

Rosalia Delacroix

Sieesss fel fbre, izgatott vagyok *-* el akarok mesélni valamiiiiiit is

12:34

Webes felületről küldve

Rosalia Delacroix

Sziaaaaa írtam neked sms-t, mert nem írsz vissza… HOL VAGY MÁ?

14:56

Webes felületről küldve

Rosalia Delacroix

Ajjj bulizni akarok. Olyan kényelmetlenul érzem magam. Még Leigh is elfoglalt, ajjj most mit csinaljaaaaaaaaaak.

15:26

Messengerből küldve

Rosalia Delacroix

ÍRJAMAA:(

15:33

Messengerből küldve

Rosalia Delacroix

Ha nem írsz, esküszom hogy megeroszakollak. Nem viccelek

15:39

Messengerből küldve

Felsóhajtottam. Azért visszaírtam neki, a válasz pedig azonnal jött.

Natasha Grey

Ne hariiiz <3 Jóváteszem

07:46

Messengerből küldve

Rosalia Delacroix

VEGREEEEE… Csak gyere érj be a suliba es megverlek :@ … Najo neeem, megkegyelmezek xd

07:47

Messengerből küldve

Visszaírtam neki egy nyelv kinyújtós smileyt.

Gyorsan megnéztem Alexy üzenetét is. Írta, hogy várja az osztálykirándulást, én meg csak pislogtam, hogy a mit? Nem ilyenkor szokott osztálykirándulás lenni.

Viktortól is kaptam üzenetet.

Viktor Carmicheal

Kösz mindent de tenyleg es sajnalom is, hogy ilyen seggfej voltam. ugy erzem h rendbe johetek, es ezt neked koszonhetem. Bar nem igérek semmit, de azt elmondom h mennyire imadlak attol még, es nem foglak elfelejteni. De nem ám. Mint mondtam, a szívemben orokre itt maradsz, s egy nap majd ujra talalkozunk

05:18

Messengerből küldve

Gondolkoztam h mi akarok lenni mit akarok tanulni meg ilyenek. Tudom nem vallana ram meg sztem el sem fogod hinni, de orvos akarok leni… vagy pszichologus. az egyik tuti. Embereket akarok menteni. Furcsa mi? A vicces h semmit nem tudok a gyogyitasrol meg biologiabol is szar voltam de… szted lenne eselyem orvossa valni?

05:20

Messengerből küldve

Bocs h ekezetek nelkul irtam, siettem.

05:21

Messengerből küldve

Siettem h elmeselhessem neked az érzesem.;P

05:23

Messengerből küldve

Ooooo Natasha… már most hianyzol… de ma mar nem megyek suliba, atkoltozom az egyik haveromhoz, megbeszeltem vele. A szülei segítenek nekem meg atirattam magam mashova.

05:26

Messengerből küldve

Fbn azért tarjuk a kapcsolatot?;D

05:27

Messengerből küldve

Visszaírtam neki, hogy nyugodtan beszélgethetünk fb-n, és örültem is, hogy végül minden jóra fordul neki. Azt is írtam neki, hogy orvossá válhat, ha igazán akarja, csak küzdjön érte. Adjon bele mindent, mutassa meg, hogy meg tudja tenni.

Pont, amikor elküldtem az üzenetet, megállt a busz ott, ahol nekem le kellett szállni. A suli előtt pedig Rosalia álldogált egyik lábáról a másikra, és a tenyerét dörzsölte, hogy felmelegedjen. Amint meglátott, azonnal felém rohant, és a nyakamba ugrott. Meglepődtem, de nem estem hátra vele.

- Elhanyagoolsz – nyafogta, miközben visszaöleltem.

- Annyi minden történt… Bocsi, hogy nem írtam vissza – mondtam, aztán elengedett és a szemembe nézett.

- Elmeséled? – kérdezte, de tudta, hogy úgy is elmesélem neki, akár kérdezi akár nem.

Bólintottam.

- Suli után – feleltem. Megnéztem a telefonomon az időt is. – Menjünk fel a terembe, mindjárt becsengetnek.

Ahhoz képest, hogy három perc múlva becsengetnek, a diákok tök lazán és nyugodtan beszélgettek. Néhányan zajongtak, de volt, aki már elindult befelé. Ó, remélem nem lesz ma doga… semmit sem tanultam.

A tegnapról pedig jelen pillanatban egyáltalán nem akartam gondolni. Majd később, amikor elmesélem Rosalianak, hogy mi történt. Majd akkor foglalkozom vele. Majd… Suli után.

Belépve az osztályterembe a hangoskodás fogadott, - mint mindig – mégpedig Dakota és Amber hangja. Valamin vitatkoztak, valami… toll miatt?

- Add már vissza! Mindig mindenemet elveszed – kiáltotta Amber, szinte már majdnem sírt.

- Fogd már be. Mindjárt visszakapod.

Dakota a tanári asztalnál ült és a padra írogatott… vagy rajzolt valamit. Mellette Amber fekete miniszoknyában, magas sarkúban és rózsaszín hosszú ujjas pólóban álldogált. Én megálltam mellette és csak pislogtam, hogy hogyan képes ilyen hidegben így öltözni.

Amber a tolláért nyúlt, de Dake elkapta onnan a kezét, és Amberre nézett fel. Amber haja tiszta kóc volt, és vörös volt a feje. Úgy tűnt, hogy a sírástól. Dake pedig a szokásos, elegáns felső, farmer. Össze volt kötve a szőke-barna haja is, mint mindig.

Megforgattam a szemem, és próbáltam nem bele avatkozni, de ez már rohadtul idegesítő, hogy minden reggel, MINDIG kell valamin vitatkozniuk. Aztán pedig Amber jön ki belőle rosszul, mert Dake egy seggfej. Végül fogtam magamat és kikaptam a fiú kezéből Amber rózsaszín tollát.

- Héé! – kiáltotta fel, én pedig mérgesen néztem rá vissza. Amúgy is ideges voltam egy s más miatt. Aztán mielőtt valamit beszólhattam volna neki, inkább Amberre fordítottam a fejem. Rá mosolyogtam és visszaadtam neki, ő meg aranyosan, megkönnyebbülve sóhajtott fel és megköszönte. Dakota pedig felállt, a szék pedig a falnak csapódott.

- Mit avatkozol már bele? - csattant fel.

- Mit szórakozol már Amberrel? – kiáltottam vissza.

- Igen, mit szórakozol velem! – Amber is kiabálta neki, és két oldalt a csípőjére helyezte a két tenyerét.

Motyogott valami káromkodás félét, majd hátra ment Dajanhoz, aki a terem végén dobálta a falnak a kosárlabdáját. Elkezdtek dumálni meg gondolom, kibeszélnek minket. Idióta.

- Köszi, Natasha – ölelt magához hirtelen, én pedig meg meglepődtem, de végül visszaöleltem.

Aztán az igazgatónő lépett be a terembe, aki földrajzot tanít nekünk. Azonnal csendre utasított mindenkit. Leültem a helyemre, hátra, az ablak felöli oldalra. Castiel nem volt bent… Ó… Castiel. Együtt kellett volna mennünk. HOGY FELEJTHETTEM EL?!

- Amúgy, hogy hogy nem Castiellel jöttél? – kérdezte suttogva Rosalia, miután felém fordult. Nem tudtam válaszolni, mert rá szólt az igazgatónő.

Az emlegetett szamár, pont ő lépett be a terembe.

Hogy nézett ki? A szokásos:

·         Kócos vörös haj;

·         vörös póló

·         fekete farmer

·         fekete dzseki

·         nyaklánc (gyűrű)

·         piros-fehér cipő

Mondhatom, igazán egyedi, de ettől önmaga. Imádom.

- Elnézést a késésért – motyogta, az igazgató nő pedig elkezdte kioktatni. A padra helyeztem a könyökömet és a tenyerembe támasztottam az állam. A Vöröskét figyeltem és mosolyogtam rajta, és büszke is voltam, hogy ilyen szexi, helyes és erős pasim van.

Castiel bólogatott, mint aki tisztában lenne a késései számával és jegyei átlagával, de nagyon úgy nézett ki, hogy fel sem fogja, mi van. Majd a tanár a helyére küldte, és leült mellém.

- Jól vagy? – kérdeztem halkan, bólintott, aztán elmosolygott.

Az óra olyan unalmas volt. Castiel majdnem bealudt, sőt, tulajdonképpen el is szundított, csak felébresztettem, nehogy észrevegye a tanár. Úgy éreztem, hogy soha nem fognak kicsengetni, és nem bírtam várni, ezért a füzetembe leírtam a kérdésemet.

„Valami történt?”

Castiel pedig a saját füzetébe írta a választ.

„Sophieval összevesztem... Lysanderhez költözött pár napra.”

Ó. Beszélni kellene Sophieval, de komolyan. Tényleg, Lysander nem is jött ma suliba, rajta kívül mindenki itt van, amúgy.

„Elmeséled?”

„Csak nem tetszik neki, hogy veled lógok…”

Némán felsóhajtottam.

Valamit ki kell találni, mert ez nem mehet így tovább. Nem akarom, hogy rosszban legyenek, főleg ne miattam. A bűntudat is marta a szívem. S amikor vagy tíz perc múlva kicsengettek, és miután kiment a teremből az igazgatónő, átöleltem Castielt, aki szerintem meglepődött.

- Ne aggódj, minden rendben lesz – mondtam neki.

Felém fordította a testét is, és gyengéden átölelt, a homlokát pedig a vállamra fektette. Belepusziltam a hajába és a hátát simogattam. Közben Rosalia állt Castiel mögé, aki azt tátogta nekem, hogy mi történt. Én válaszként pedig csak annyit tátogtam, hogy majd elmesélem. De Rosalia megértő volt, nem haragudott meg, amiért nem vele foglalkoztam. Ő végül kiment a teremből, gondolom a mosdóba vagy a büfébe.

- Menjetek szobára – kiabálta Dakota nekünk, Castiel pedig elengedett.

- Fogd be – mondta Castiel, mielőtt én szólaltam volna meg. Dake pedig már nem is foglalkozott velünk, helyette oda ment Amberhöz, és váltott vele néhány szót, de innentől nem is figyeltem. Szemeim Castiel szemeire vándorolt, azután pedig feljebb, kócos tincseire. De mielőtt bármelyikünk is mondhatott volna valamit, Alexy az asztalra csapta a tenyereit és vigyorgott. Mi pedig összerezzentünk és felé fordítottuk a fejünket.

- Tök izé volt az igazgatónő, amiért nem mesélt az osztálykirándulásról – panaszkodott lebiggyesztett szájjal. – Pedig nem is olyan sokááára lesz.

- Osztálykirándulás? – kérdezte Castiel.

- Ja. Megnyertünk valami pályázatot, de igazából nem mondhatok többet, mert nem kellene tudnom. Csak véletlenül hallottam meg – engedte el a padot, és beletúrt a hajába, aztán Natanielre fordította a tekintetét, aki abban a pillanatban lépett ki a teremből.

Most csodálatos módon csend van a teremben, és csodálatos módon Dakota nincs itt, de Amber és a barátnői sem. S mielőtt Alexy újra megszólalhatott volna, gyorsan körbenéztem az osztályon. Alexy ikertestvére, Armin az utolsó ajtó felöli padban ült, lábait a padon pihentette és játszott a PSP-jével. Dajan pedig ugyan abban a sorban a második padban aludt. Középső padsorban pedig Iris és Kim beszélgetett, az ablak felöli sorban pedig Violetta és Kentin hátát láttam. Violett szerintem rajzolt, Kentin pedig nem tudom, nem láttam.

- Nataniel tudja… - mondta Alexy.

Hát persze, ő mindenről elsőként értesül, még Peggy-t is legyőzi ebben. Nem csodálom, hisz ő a DÖK-ös elnök.

Azért kíváncsi vagyok, hogy milyen kirándulás lesz. Az most tényleg nagyon jó lenne, igazi felszabadulás lenne. Még akkor is, ha valami múzeumba mennénk, vagy akár valami unalmas helyre.

Ebben a szünetben Castiel megpróbálta felhívni a húgát, de nem vette fel. Így hát csalódottan kezdtünk bele a következő órába, de valamennyire sikerült is megnyugtatni Castielt. Lysander vigyáz a húgára.

Szóval a második óra matek volt. Gyakoroltunk a holnapi dogára. Azután pedig jött egy tesi. Átlagos nap volt a mai, és ez jól esett. Nem látszott rajtam, hogy mennyire megviselt a tegnapi hír. De ha elkapták… Akkor az azt jelenti, hogy apa most már többet fog velünk lógni? Vagy… Ugyan olyan sokáig fog a dolgozni. Jó kérdés. Amit viszont nagyon várok, az az osztálykirándulás. S erről az utolsó órában kaptunk felvilágosítást az osztályfőnöktől. Az iskola megnyert valamit, és mindent fizetnek nekünk, szóval az csak az utazás fog pénzbe kerülni. A tizenkettedikesek versenyeztek töriből meg földrajból és biológiából, de mivel nekik érettségi lesz, ők nem mehetnek. De ez milyen köcsögség már. Ők írták meg, miattuk nyert a suli, erre nem engedik el őket. Azért sajnálom őket.

Ott alvós táborba megyünk csütörtök reggel és szombat délután indulunk haza. Mi Rosaliaval tuti megyünk, Castiel előbb még szeretne a húgával beszélni és csak az után dönt. Szerintem az osztályból mindenki fog jönni, még Castiel is. Neki is pihennie kéne, de úgy is jönni fog, mert ha még sem akar, akkor is ráveszem. A húga pedig kibír pár napot nélküle.

Amikor pedig az összes óra véget ért, kaptam egy sms-t a bátyámtól, hogy otthon beszélni akar velünk apa. Nem akartam rögtön haza menni… vagyis akartam, de még sem. Rosaliaval akartam lenni. Apa várhatott. Most Rosalia az első.

Az órák végére már a nap is kisütött, de attól még hideg volt. A suli előtt álldogáltam Rosaliaval, vártuk Castielt, aki még beszélnie kellett Mr. Farazie-vel. Gondolom a jegyekről beszélgetettek, és eltartott egy kis ideig. Amikor a Vöröske kilépett a kapun, azonnal ide jött hozzánk, és átkarolta a derekamat.

- Na, mi volt? – néztem fel rá mosolyogva.

- Mondta, hogy készüljek következő órára, mert felelni fogok – felelte fáradtan. – Megadta a témát, hogy honnantól meddig.

- Milyen kedves Mr. Faraize – sóhajtott fel Rosalia. – Ha más tanár is ilyen lenne, kevesebben buknának meg.

- Az biztos – nevettem fel.

- Beülünk pizzázni? – tette fel a kérdést Rosalia.

- Én most nem tudok, de ti menjetek – mosolygott Castiel.

- Miért? – kérdezte.

- Beszélnem kell a húgommal – sóhajtott fel, és látszott rajta, hogy legszívesebben haza menne és bedőlne az ágyba. – Sziasztok – köszönt el tőlem egy csókkal, és sietett is el.

Rosalia szobája

Felmentünk Rosaliahoz, és a szobájában leültem a puha ágyára. Aztán inkább lefeküdtem, fejemet a fehér párnájára tettem, és a fehér plafont néztem. Rosalia mellém feküdt és felsóhajtott. Elmeséltem neki mindent, ami mostanában történt. Sophiet is. Elmondtam neki, hogy mennyire rosszul esik, ahogy Sophie viselkedik velem, csak mert Castiel barátnője vagyok. Ő adott néhány tanácsot.